A külföldön széles körben elismert énekesnőt itthon kevésbé ismerik, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jól is van ez így. Éppen ezért szedjük elemeire Elisa új, immár kilencedik albumát, a Steppin' On Watert. Az érzékenyebb lelkű olvasók (ha még nem találkoztak az Elisa-féle hangzással), most emberükre találhatnak.


Az énekesnő olasz származású, de a legtöbb számát angolul énekli, és az album címek is általában angol nyelvűek. Elisa első nagylemezét 1997-ben adta ki, tehát nem ma kezdte a szakmát. A hölgyemény már gyermekként is nagyon kreatív volt, tizenegy évesen írta meg az első dalát, és tizenöt évesen már szerepelt egy karaoke műsorban.

Olasz származása miatt felmerülhet az akcentus, mint probléma, ami nagyon is illúzióromboló lehet egy énekesnél, pláne ha az illető a popszakmában „nyomul”. Ez azonban Elisánál kicsit sem problémás, rendkívül tisztán énekel, bár kissé érződik a hangján az olaszosság. De ez csak még izgalmasabbá teszi hangszínét. Olaszul is jelentek meg dalai, az első ilyen szerzemény a második albumán volt hallható, ennek pedig a  Luce (tramonti a nord est) címet adta az énekesnő. Hasonló sikereket ért el rajongói körökben, mint az angol dalokkal. (Elisa ezt az olasz dalt egyébként előadta a 2006-os téli olimpiazáró ceremónián is.)

A 35 éves énekesnő nem feltétlenül a külsejével hódit - mint ahogy azt műfajbéli társai teszik - , mint inkább tiszta csengésű hangjával. A leginkább pop, trip-hop, és olykor alternatív rock műfajban alkotó énekesnőnek a 2009-es „Heart” című lemeze is nagy sikert aratott. Leginkább Mad World című Gary Jules átdolgozását szerette a közönség.

Az idei „Steppin' on water”-en külön szót érdemel az első szám, a Love is requied, ami kissé Nelly Furtadosra sikeredett, ami egyáltalán nem baj. A számot nagyon egyben tartja a könnyed kis ritmus, a laza gitár, a dob, de ami leginkább eggyé olvasztja a dolgot, az mégiscsak Elisa karakteres hangszíne.

A második, Apologize című számban is hasonló előnyt élvez az énekesnő hangja, háttérbe szorítja a halk trombitát és a gitárt, ami egyébként nagyon feldobja a dolgot, nem beszélve a néha felcsengő akusztikus gitárról. A dal egyébként kissé olaszos beütésű, de a trombitától még egy kis jazzes hangzást is kap. Igen ritmusos így az egész, ezen kívül dallamos, ez talán az album legkiemelkedőbb száma, igazi sláger.

A harmadik track az albumon a Fresh air.  Az előző vidám, pörgősebb számok után kissé éles váltás a melankólia világába, de a zongora és az énekesnő egyértelműen lenyűgöző hangja megragadja a hallgatót. Ugyanakkor ez a szám inkább egy est nyitó- vagy záródalaként állná meg a helyét, nem „ütős” pop dalként, mint előző társa.

A So much of me és a Nostalgia is hasonlóan melankolikusak, bár az utóbbi már kezd kilépni ebből a fátyolos hangzásból az erőteljes gitárral és dobbal. Ám a Lullaby megint visszaviszi a hallgatót a depressziós, sírós számok világába, akárcsak az One step away, vagy a Forgiveness, amin Elisa hangja csupán egy kis gitárral párosul. Ettől ugyan személyesebb a dolog, azonban ezen ponton már sok „lagymatagság” , jól esne egy kis pörgős váltás. De nem, az ezután következő Just as one is hasonlóan nyugis, „szerelmes szám”, amit szintén egy kis gitár és zongora kísér.


Az album utolsó két dala, az I never came és a Dancing (ami egy élő verzió) hangzását tekintve csatlakozik az előzőleg felsorolt számokhoz. Bár az utóbbiban az énekesnő igazán odateszi magát.

Elisa rendkívül tehetséges, ez nem kérdés, tiszta hangja pedig a melankolikus számoknál dominál igazán, ám jól áll neki a dallamosabb, vidámabb stílus is, ebben pedig nem igazán bővelkedik az album, két track-et kivéve.

Ez az egyhangúság pedig kissé csökkent az album értékéből, hisz nincs meg a békítő egyensúly.

Steppin' On Water
Elisa CD
Kiadó: Decca U.S.
Megjelenés dátuma: 2012-03-13
UPC: 60252789447
Termékazonosító: DCAUB001638302.2