FX series The Strain began this summer, but it's already enjoying great success. Based on Gulliermo Del Toro's contoversial vampire novel, the show was so well made both visually and content-wise that no horror-drama buff or no bloodsucker fan could resist the world of The Strain. The tv series' blend of storybook fantasy with daring historical plotlines and a stark criticism of society are what make it such a hit with audiences.

Each hero and antihero of the story is an interesting, three dimensional character, who we find out more about with each episode. Anyway you put it, it's a basic truth that the most interesting characters emerge from the shadows. Our favorite is the ex-nazi officer, Thomas Eichhorst. In the story he is the "big bad," the Master's right hand man. Actor Richard Sammel has made this seemingly despicable, stick in the mud figure come alive in an iconic during the Holocaust era flachbacks.

This is why we are so honored that Richard Sammel was kind enough to answer a few of our questions about his  career and The Strain.


A The Strain (magyarul: A Kór) című tévésorozat idén nyáron startolt az FX csatornán. A Gulliermo Del Toro megosztó vámpírregényéből készült show oly annyira látványos és tartalmas, hogy alig akadt olyan horror-drámára, illetve vérszívó sztorira éhes néző, akit ne szippantott volna be a The Strain világa. Meseszerűségét a merész történelmi párhuzamok, illetve a társadalmi torz tükör oldja, és teszi oly vonzóvá a közönség számára.

A történet hősei és antihősei egytől egyig érdekes, háromdimenziós karakterek és részről részre még többet fednek fel magukból. Akárhogy is, a legizgalmasabb szereplők az árnyékból rajzolódnak ki. A mi személyes kedvencünk az ex-náci tiszt, Thomas Eichhorst portréja. A történet jelenében Eichhorst a legfőbb „gonosz”, a Mester jobbkeze. Az őt alakító Richard Sammel ezt az első pillanatban karót nyelt, tenyérbe mászó figurát hihetetlenül elevenné és ikonikussá teszi a holokauszt idején játszódó flashbackekben.

Ezért is oly megtisztelő, hogy Richard Sammel volt olyan kedves, és válaszolt néhány kérdésünkre a karrierjével és a sorozattal kapcsolatban.





Footer.hu: Have you always wanted to be an actor? Was this a childhood dream for you?

Richard Sammel: I always wanted to do something I am passionate about. Acting came very late in my wish-list. first dreams as a young boy was astronaut, formula 1 driver, cowboy, spiderman, a.s.o; more seriously I wanted to become a great cook (my parents were big restaurant owners) but at 8 I went into music (which was one of my dreams): mandoline, guitar and violin which I studied later in university. I was a street activist and did a lot of street theater too. And that's were my actors passion grew actually. I then studied music and drama-acting in university and had to choose one of them as a profession: so i became an actor - and do not regret my choice. It really brings me a lot of joy.

Footer.hu: Mindig is színész szeretett volna? Ez volt a gyermekkori álma?

Richard Sammel: Mindig olyasvalamit szerettem volna csinálni, ami iránt szenvedélyt érzek. A színészet egészen későn jött. Kissrác koromban arról álmodoztam, hogy asztronauta, forma 1-es versenyző, cowboy, Pókember leszek; továbbá komolyan foglalkoztatott, hogy kiváló szakács váljon belőlem (a szüleim egy nagy étterem tulajdonosai voltak), de nyolc éves koromban magával ragadott a zene (ez szintén nagy álmom volt): mandolinoztam, gitároztam, és hegedűn játszottam, ezt tanultam később az egyetemen is. Utcai aktivistaként tevékenykedtem, és rengeteg utcai előadás szereplője voltam. Itt alakult ki a színészet iránti szenvedélyem. Miután zenét és dráma-színjátszást hallgattam az egyetemen, választanom kellett, hogy miben legyek profi. Végül színész lettem és nem bántam meg a döntésemet. Rengetek örömet találok a munkámban.



Footer.hu: What was your first role? How do you feel about it?

​R. S.: I did a lot of theater. For 10 years I did just that. That's where I come from and that's where I learned (and continue to learn) my lessons. In term of acting with a camera; I was introduced into method acting in Italy in 1990 by Susan Strasberg and Francesca de Sapio. It was "method acting", where you learn to rely a lot on what you actually are, have been, have gone through, or want to be​ - all that based on relaxation. And there in rome I got my first role: a leading part right from the start in a film called "Il piacere delle carni" by director Barbara Barny: Jürgen, a passionate german writer who was forced to be a soldier deserts and hides with the help of an rich italian industrial, who becomes his friend. There - hidden - his writtings are prodigious but the italian publishes them under his own name and takes all the glory. When Jürgen finds out about it a tragedy occurs.
That launched me, and ever since I tried to stay in that business.

Footer.hu: Mi volt az első filmszerepe? Megosztana néhány gondolatot ezzel kapcsolatban?

R. S.: Rengeteget játszottam színházban. Tíz éven át mást sem csináltam. Innen jövök és innen van minden tapasztalatom. A kamerához Olaszországban, 1990-ben kerültem közel, Susan Strasberg és Francesca de Sapio segítségével. Úgynevezett "módszer színjátszást" alkalmaztunk, ami azon alapul, hogy ki vagy te valójában, ki voltál, min mentél keresztül, vagy mi szerettél volna lenni - minden a relaxáción múlik. És itt, Rómában végül meg is kaptam az első szerepemet: Rögtön egy főszerepet osztottak rám a Barbara Barny által rendezett "Il piaceri delle carni" című filmben. A karakterem, Jürgen egy szenvedélyes német író volt, akit katonának akartak kényszeríteni. A férfi dezertál és megszökik egy gazdag, olasz kereskedő segítségével. A két férfi végül barátságot köt. Jürgen a bujkálás ideje alatt csodálatos dolgokat ír, de az olasz a saját neve alatt publikálja a műveket és eloroz minden dicsőséget. Amikor Jürgen rájön erre, minden összeomlik. Ez a szerep indított el a pályámon és azóta is igyekszem a szakmában maradni.



Footer.hu: What inspires you? Do you have any role models? Do you have any „dream roles?”

​R. S.: I think that life is a wonderful invention and has all what I need to get inspiration. I take a lot from nature, from kids (I have three children) . Kids are like open books with a lot of white paper and when you look at them, see them play, interact, it is for me as if the book is written in the very moment. So much naivity, freshness, love, fun, cruelty​. They invent life again and again. They question it in a way we have forgotten to do. They really make me see that all is possible: everything good and bad. They are like sponges. They take what we give them.

There are also a lot of adults who inspire me. I am surrounded by fotos of people I admire and who give me strength: Ghandi, Mandela, Goethe, Mother Theresa, Françoise Dolto, Montessori, the Dalai Lama, my mother, and a lot more. They all have powers I don't have to that extend, they all nourish me, they all have my admiration.

And there are of course actors I admire: Robert de Niro, Al Pacino, Colin Firth, Meryl Streep, Geoffrey Rush, Cate Blanchet, Robin Williams, and a lot more: Keenau Reeves, Morgan Freeman. Not all of them only for their acting, but they all have stunned me in a certain moment and gave me thoughts to care about.This world is so full of people you can learn from, it's incredible.

Yes, I have dream roles:
I would like to play Samuel Beckett, Joseph Beuss, Reinhold Messner, Dracula, Herman Hesse, a marathon man, James Cook ( 1. Antarctis expedition), a top secret agent, Abraham Lincoln, Bernie Gunther (from Philip Kerr's novels) and so on.

Footer.hu: Mi inspirálja önt? Vannak példaképei? Vannak álomszerepei?

R. S.: Azt gondolom, hogy ez a fajta élet, amit választottam csodálatos, és semmi másra nincs szükségem, csakis inspirációra. Sokat merítek a természetből, a gyerekektől. (Három gyermekem van.)
A gyerekek olyanok, mint a nyitott könyvek tele fehér papírral és amikor rájuk nézek, amikor figyelem, ahogyan játszanak és ahogy kapcsolatot teremtek velük, minden egyes pillanat olyasmi, mint amikor egy könyv születik. Annyi ártatlanság, frissesség, szeretet, szórakozás és kegyetlenség bontakozik ki előttem. Ezek a srácok újra és újra alkotják az életet. Úgy vizsgálják, ahogy mi azt már elfelejtettük. És már-már lehetségesnek látszik általuk, hogy minden szimplán csak jó és rossz. Úgy működnek, mint a szivacsok. Magukba szívják, amit adunk nekik.
Azért akad jó pár felnőtt is, aki inspirál. Körbevettem magam olyan emberekről készült képekkel, akiket csodálok és akik erőt adnak nap, mint nap: ilyen Ghandi, Mandela, Goethe, Teréz anya, Françoise Dolto, Montessori, a Dalai Láma, az édesanyám, és még sok, sok más személy. Mindegyiknek olyan ereje van, amelyet lehetetlen kiterjeszteni, egyszerűen csak áhítattal és csodálattal töltenek el.
És persze akad jó néhány színész is, akit csodálok: Robert de Niro, Al Pacino, Colin Firth, Meryll Streep, Geoffrey Rush, Cate Blanchet, Robin Williams, és még egy csomóan vannak, úgy mint: Keenu Reeves, vagy Morgan Freeman. Nem mindegyik színész a játékával nyűgözött le, de mindegyik döbbenetet váltott ki egy adott pillanatban és olyan gondolatokat adott, amelyekről képtelen vagyok elfelejtkezni.
A világ tele van olyan emberekkel, akiktől tanulhatsz, és ez valami hihetetlen dolog.

És igen, vannak álomszerepeim is, úgy mint: Samuel Beckett, Joseph Beuss, Reinhold Messner, Drakula, Herman Hesse, egy maraton futó, James Cook 'Antarktisz felfedezése'), egy titkos ügynök, Abraham Lincoln, Bernie Gunther (a Philip Kerr regényekből) és a végtelenségig folytathatnám.



Footer.hu: Maybe not many people know but you have played Nazi soilders in several movies. How did you feel when you had to dress up to such a character for the first time? Have you had any troubles playing these villains?

R. S.: ​Well it feels weird and strange. When I started I was happy to get a job and at the same time questioning myself about cliches and stereotypes.​ ​Ever since this questioning did not leave me:
at the one hand side its normal that - being a german actor I get offers for german parts in movies. It's a fact that the Second World War occupies all our spirits. It's the most traumatising event of the 20th century. It's normal and necessary that we want to tell stories about that.
On the other side, its a fact too, that as an actor I want to tell a mans story. I want to get as truthful as possible to bring this man's actions to life, make them thrilling, compelling; That's an opportunity you hardly get offered in a movie where they just need a german guy who looks nice in a uniform​ and who can convincingly, bray or brutalize​ other people.
So, "doing nazis" might be a challenge in the beginning of an actor's career. But you need to carefully choose your roles when you get a lot of those offers. Which I did - and I chose carefully.
If you're honest my "nazi roles" you remember will be more or less: "Life is beautiful", "Inglourious Basterds", "The Strain", "OSS 117" and the acclaimed french series "The Line". This is what I call choosing carefully.
If I am honest I also must say that concerning "nazi caracters" I reached my peek now with "The Strain". I don't know If I have the resources of bringing something new or relevant to upcoming "nazi roles". It's time to move on and look for other territories.
I don't mind playing the villain by the way. If you look carefully the old model of pure heroic heros is gone. All our heros are in part also bad guys: Breaking Bad, Dexter, Doctor House, Sherlock Holmes, even Eph from "The Strain" is not the shining sunnyboyish hero we would think of. So the frontiers between good and bad are melting. That is a good moment to enter a more complex period of characterization of heros and baddies.

R. S.: Nos, az érzés meglehetősen furcsa, mondhatni különös. Amikor először szembesültem ezzel, egyfelől boldog voltam, hogy munkát kaptam, másfelől mindenféle klisékkel és sztereotípiákkal gyötörtem magam, és ez máig sem változott: Az érem egyik oldala, hogy német színészként abszolút normális, ha német szerepet kapok egy filmben. Az tény, hogy a II. Világháború szelleme rátelepedett mindannyiunk lelkére. Ez a 20. század legtraumatikusabb eseménye, így teljesen normális, és szükséges, hogy történeteket mondjunk el erről az időszakról. A másik oldal viszont az - és ez szintén tény - , hogy mint színész, egy ember életét szeretném elmesélni. Annyira hiteles szeretnék lenni, amennyire csak lehetséges, hogy életre keltsem ennek az embernek a cselekedeteit. Fontos számomra, hogy izgalmassá tegyem, s impozánssá. Ez egy nehezen szerzett lehetőség egy filmben, ahová nem kell más, csak egy német fickó, aki jól mutat az uniformisban, és aki képes meggyőzően ordítozni más emberekkel, adott esetben kegyetlenkedni velük.
Így van az, hogy hatalmas lehetőség náci tisztet alakítani egy kezdő színésznek. Ezzel együtt óvatosan kell válogatni a szerepek között. És én így is tettem. Óvatosan válogattam meg a szerepeimet.
A következő filmekből emlékezhetnek rám, ha úgy egyáltalán: "Az élet szép", "Becstelen Brigantyk", "A Kór / The Strain", "OSS 117: Képtelen kémregény" és a híres francia sorozat, a "The Line". Ezek az én óvatos választásaim.
Ha őszinte vagyok, el kell mondjam, hogy a The Strain-el elértem a csúcsot, ami a náci szerepeimet illeti. Nem tudom, hogy lenne-e bennem elég találékonyság ahhoz, hogy bármi újat, vagy lényegeset hozzá tudjak adni az elkövetkező náci szerepekhez. Itt az ideje, hogy továbblépjek és új területeket keressek.
Egyébként semmi gondom nincs azzal, ha gonosztevőt kell alakítanom. Ha alaposan végiggondolják, a régi idők hőseinek ideje lejárt. A mostani hőseink részben rosszfiúk is: elég csak ha a Breaking bad-re, a Dexterre, a Doctor House-ra, Sherlock Holmes-ra gondolnak. De nem kell messzire menni, a The Strain főhőse, Eph sem az a legyőzhetetlen szépfiú, mint akire gondolhatnánk. A határ jó és rossz között feloldódott, és ez egy igazán jó pillanat átlépni a komplex karakterek világába.



Footer.hu: How did you get involved in The Strain? Didn’t you feel bad that you were playing a Nazi again? 

R. S.: ​I choose very well my participation in The Strain. First I had some phone calls with Guillermo [del Toro] about the extend of the character, his possible evolution, his dramaturgical importance. Eichhorst is a combination of two characters from book 1 and 2.
The "nazi stuff" exists in the flashbacks. It's a contemporary story​​, a virus outbreak, a world conspiration, a vampire movie. I didn't feel bad at all once I was clear that in terms of acting this character offered a lot, really a lot of potential. It's not only mixed contemporary and historical story lines. I also have the possiblity to play a strong, very powerful vampire - and then 70 years earlier a human beeing, corrupted by greed for power. As Carlton Cuse puts it: it's a thriller with horror elements. It's also the right moment for me to bring all what I could have possibly learned over the years about "nazi caracters" and ​offer it to Eichhorst. But as I sad it's a turning point for me. You won't probably see me any more as a nazi any more in movies to come. As a villain  YES, i love it, but with nazis I think I'm done. Unless there's something so thrilling and compelling for me that it would be a real challenge. Wait and see.

And by the way. I got the role in The Strain because my phone rang, I picked it up and got an offer. Sometimes it's easy.

Footer.hu: Hogyan jött a felkérés a The Strain-be? Nem bánta, hogy ismét náci tisztet kell alakítania?
R. S.: Nagyon jól választottam, mikor elfogadtam a felkérést a sorozatba. A dolog úgy indult, hogy volt néhány telefon beszélgetésem Gulliermoval [del Toro, a regényeredeti egyik szerzője - a szerk.] a karakter kibontakoztatásáról, a lehetséges evolúciójáról, a dramaturgiai jelentőségéről. Eichhorst alakja az első és második kötetből vett, két különböző karakter összevonásából született. A náci része a dolognak a visszatekintésekben nyer teret. Ez egy kortárs történet, amely egy járvány kitöréséről szól, egy világméretű összeesküvésről, amely közben egy vámpírtörténet is.
Egyáltalán nem volt rossz, mikor kikristályosodott, hogy milyen karaktert fogok játszani, mert rengeteg lehetőséget tartogatott. A sorozat nem keveri a történelmi vonalat a kortárs szállal, így lehetőségem van egy nagyon erős és hatalmas vámpír bőrébe is belebújni, majd hirtelen visszaugrunk az időben hetven évet, és eljátszhatok egy emberi lényt, akit elvakít a kapzsiság. Ahogy Carlton Cuse [A The Strain showrunnere, egyik írója, e. producere - a szerk.] mondaná: Ez egy thriller, horror elemekkel.
Ez most számomra egy jó lehetőség, hogy levonjam a tanulságot a sok évet felölelő náci szerepeimről és felajánljam mindezt Eichhorst-nak. De ahogy már korábban is említettem, ez egy fordulópont számomra. Eséllyel nem fognak többé náci tisztként látni a filmvásznon. Mint gonosztevőt IGEN, mert imádom ezt, de azt hiszem, végeztem a nácikkal. Kivéve persze, ha valami izgalmas és ellenállhatatlan szerep jön majd szembe, amit újabb kihívásként fogok megélni. Egyelőre várok és figyelek.

Egyébként úgy kaptam meg a szerepet, hogy megcsörrent a telefonom, felvettem és kaptam egy ajánlatot. Néha a dolgok ilyen egyszerűek.



Footer.hu: Has your life changed since you participate in this series? Do you like the fuzz of being a famous actor? Have you ever been identified with your role? Or could you be?

​R. S.: Life hasn't change so much. I'm in this business since 32 years. I came around. I made my way. And yes, with age and experience and a longer career behind me there's a palpable recognition. But it grows little by little since years. So I can take the buzz about "The Strain" with big pleasure. We worked so hard on this series that it's actually very comforting that people love it.
I have been identified two times with my caracters and its scary, twisted. Gives you an insight in other peoples tragedies and the uncontrollable power of television​.
And then, the "fuzz" of being a famous actor - pardon me , but I am not famous. For every fan who recognizes me in the street there are a 1000 people who do not know who i am. I go to the supermarket, I am in the street and nobody cares. Only in france - where i have done a lot of movies - its tricky (and olny sometimes) because my family does not want us to be apprehended all the time. But  still can I live a very decent and anonymous life you know.


R. S.: Az élet nem sokat változott. 32 éve vagyok ebben a szakmában. Megérkeztem. Járom az utamat. És igen, az évekkel, a tapasztalatokkal és egy hosszabb karrierrel a hátam mögött érzékelhető, hogy felismernek. És ez évről évre kicsit fokozódik. Szóval szívesen fogadom a The Strain körüli felbolydulást. Keményen dolgozunk ezen a sorozaton, és valójában igen megnyugtató, hogy az emberek szeretik ezt.
Eddig két alkalommal azonosítottak szereppel és ez félelmetes, megrázó. Bepillantást enged mások tragédiájába, és képet ad a televízió kotrollálhatatlan hatalmáról.
...hogy milyen híres színésznek lenni? - bocsássanak meg, de én nem vagyok híres. Minden egyes rajongóra, aki felismer az utcán jut ezer, akinek fogalma sincs, hogy ki vagyok én. Elmegyek bevásárolni, sétálok az utcán és ez senkit nem érdekel. Egyedül Franciaországban trükkös a helyzet (itt rengeteg filmet forgattam) és itt is csak néha, mert a családom nem mindig örül, ha felismernek minket. De még így is abszolút normális, átlagos életet élünk.



Footer.hu:  The Strain is a horror series. Do you like this genre?  Do you think Eichhorst could be such a viral character on screen? How important is the feedback from the audience and from the scene when the story gets constructed?

​R. S.: Horror is not my cup of tee​. It was as a teeny. Now I have enough to deal with in my private life and do not need tv "horror" stories to pump it up. What I am longing for is nature - I am outdoor freak - you have a good chance to see me in the Alpes mountains, in the woods, around lakes or abandoned snowland.
Professionally speaking I am thrilled by quality and excellency. And that's where Guillermo del Toro plays a big role. He's the guy behind the curtain, and he's the guy who brings life into the play. His love for ALL his characters was so present, he defends them all like a father or mother would do for his/her child - including Eichhorst. You know - my character could very very easily be cooked down to it's primarily dramatic function: appear - threaten - kill a bit and disappear in order to let the heros shine. And even so this IS Eichhorsts basic funtion Guillermo, C​arlton Cuse and the writers gave him a lot more time to tell his story as a character. That's very compelling for the actor who plays the villain, very motivating to give your best when you are not only invited by the directors to do so​ but they give you time, screentime, they give you confidence. That's how a character has a chance to exist.
​How long will Eichhorst life? I don't know, honestly. In the books he dies at the end of book two, so does Setrakian.
I am very much like the audience: Can't wait to discover what will happen in season two. I'll do my best to make Eichhorst unforgettable.​
​Feedback was overwhelming. I started a twitter account since the beginning of The Strain. and there you are directly connected with the audience. I am quite speechless about their reactions.​

R. S.: A horror nem az én asztalom. Ez olyan tinédzseres. Van mivel elfoglaljam magam, nincs szükségem arra, hogy televíziós horror sztorikkal pumpáljam fel a magánéletemet. Amiért igazán odavagyok, az a természet - mindenem a természetjárás. Nagy eséllyel összefuthatnak velem az Alpok magaslatain, erdőkben, tavak környékén, érintetlen hómezőkön.
Ha pontosan akarnék fogalmazni, engem a minőség és a tökéletesség nyűgöz le. És itt jön a képbe Gulliermo del Toro. Ő az a fickó aki ott kószál a háttérben, és ő az, aki képes életet csempészni a játékba. Imádja a karaktereit, védi őket, mint ahogy egy apa, vagy egy anya oltalmazná a gyermekét - és ez Eichhorst-ra is vonatkozik. Tudják, a karakterem, nagyon-nagyon nehezen vetkőzi le az elsődleges drámai funkcióját: feltűnik-megrémiszt-gyilkolászik egy keveset, majd annak rendje és módja szerint eltűnik, hogy a hősök végre tündökölhessenek. Noha valóban EZ Eichhorst elsődleges funkciója, Gulliermo, Carlton Cuse és a forgatókönyvírók sokkal több teret hagynak számára.
Ez igazán lenyűgöző egy rosszfiút alakító színész számára, és nagyon motiváló is, hogy nem csupán a rendezők akarják, hogy jelen légy, mégis, megadják az időt és a teret, ezáltal pedig a kellő magabiztosságot. Ez a módja, hogy egy karakter esélyt kapjon a létezésre.
Hogy milyen hosszú lesz Eichhorst élete? Bevallom, fogalmam sincs. A regényeredetiben meghal a második könyv végén Setrakian keze által.
De én is pont olyan kíváncsi vagyok, mint a közönség: Alig várom, hogy kiderüljön, mi lesz a második évadban. Addig is megteszek mindent, hogy Eichhorst alakját felejthetetlenné tegyem.
A visszajelzések mindent várakozásomat felülmúlták. Még a The Strain indulásánál készítettem egy twitter profilt. Ez egy olyan hely, ahol közvetlenül érintkezhetsz a közönséggel. Szavaim nincsenek, oly annyira elképesztőek a reakciók.



Footer.hu: What do you like doing in your freetime? We heard you enjoy a healthy life – how do you do that?

​R. S.: Healthy life yes; lots of yoga, bicycle, vegan food, no smoking, a lot of sports - and soon we'll open a temple: haha just kidding.
I like feeling good so I searched for all those things that make me feel good and better. And I stick to them, that's all.


R. S.: Igen, valóban egészséges életet folytatok, sokat jógázom, biciklizem, vegán étkezem, nem dohányzom, rengeteget sportolok - és hamarosan olyanná leszek, mint egy nyitott könyv... Haha, csak viccelek ám!
Egyszerűen csak jó megtalálni azokat a dolgokat, amelyek jobbá és jobbá teszik az életemet. És persze, ragaszkodom is ehhez, ennyi az egész.




Footer.hu: Do you know The Strain is getting more and more popular in Hungary? Do you have a message to the Hungarian fans?

​R. S.: I didn't even know that its srceening in Hungary, but I suppose, your country being one of Draculas' homes, you have a deeper connection with the story. That's the weird thing about it, you know. We actors do our jobs in Toronto (where we are shooting The Strain) and then once the series is out, it has its own life. And only by the strong feedback of the fans and viewers do we get a glimpse of it impact. So it's an honor to realize that I start to have some fans in Hungary too.

Looking forward to meet you all and hope to join you soon for a crazy and bloody B positiver party.

Very best wishes.


Nem tudtam, hogy a sorozat Magyarországon is elérhető, de úgy tudom, hogy az országuk Dracula egyik otthona is, de legalábbis szorosabban kapcsolódik a történethez. Talán önök is tudják, hogy milyen furcsa dolog ez. Mi színészek csak tesszük a dolgunkat Torontóban (Itt forgatjuk a The Strain-t) és abban a pillanatban, hogy a sorozat kikerül a kezeink közül, saját életre kel. És mindez csak azért történhetik, mert a rajongók és a nézők szeretik amit csinálunk és erről visszajelzést is adnak. Igazi megtiszteltetés tudni, hogy már Magyarországon is vannak rajongóink.

Alig várom, hogy találkozhassam önökkel és hogy közösen belevessük magunkat egy őrült és véres B pozitív parti kellős közepébe.

A legjobbakat kívánom önöknek!



Footer.hu to Richard: We would like to express our appreciation in the name of FOOTER.HU and the Hungarian readers that you have taken your time and answered our questions!

Szeretnénk megköszönni a footer.hu csapata, no meg az olvasók nevében, hogy elfogadta felkérésünket!



                                                                                                                                EveCarrot




***

Az angol nyelvű bevezetőért hálás köszönet jár Andorkának. A kérdés fordításokért pedig Srégnek jár a dicsőség!
Big thanks for your help, Andorka & Srég.