Charles Bukowski: Nők - Azok a...


Noha magyar nyelven 2007-ben jelent meg a regény, most, az új kiadás kapcsán szeretnénk szólni néhány szót. A Trubadur Kiadó igazán drámai és minden ízében igényes, puha fedeles borítással lepte meg olvasóit. Aki nem ismerné árnyaltan Bukowski fanyar ízű munkásságát, önkifejezésének rozsdás, alkohol mosta mozgatórugóit, azoknak hadd mutassuk be Glen Esterly éleslátó szemén keresztül az urat: "regényíró, novellista, megalomániás, bujálkodó, szoknyabolond, élő legenda, a klasszikus zene megszállottja, trágárságkedvelő, szerető apa, szexista, testi nyomoronc, sittes, aranyérsújtott, zseni, csaló lovis, kitaszított, antitradicionalista, verekedő és egykori polgári szolgálatos."


Charles Bukowski a szépirodalom háborgó tengerén halászók számára nem lehet ismeretlen. Ezt a öntörvényű, rossz arcú figurát ugyanis a beat-nemzedék nagyjaival emlegetik egy lapon. Gyermekkorától kezdve írt, harmincöt éves korától verseket is közölt. Stílusát leginkább a közérthetőség, a kendőzetlen őszinteség, és a fanyar humor jellemzi.

Az új, vonzó csomagolás

A Nők című regénye esszenciája mindannak, amit Bukowskiról tudhatunk. Könyvbéli alteregója, Henry Chinaski olyannyira azonos az íróval, amennyire ez csak lehetséges. Egy ötvenikszéves, alkoholista, hirtelen hírnevet szerző, többnyire a szexen és az élet lehetetlenségén filozofáló, mérhetetlenül őszinte és nyers férfi élete rajzolódik ki előttünk.


*"Nevetséges volt azért utazni valahová, hogy ott verset olvasson fel az ember és még pénzt is kapjon. Nem tetszett ez nekem, és nem is nagyon tudtam túltenni magam azon, hogy mekkora marhaság ez az egész. Ötvenéves koromig dolgoztam, mint az állat, a lehető legértelmetlenebb, legalja munkákat csináltam, aztán most meg hirtelen repkedek ide-oda az országban, mint egy bögöly, itallal a kezében."


A szerző, és egyben Chinaski drámája, hogy képtelen megtalálni a lelki békéjét ebben a számára felbolydult világban.
Chinaski hosszú-hosszú évtizedeket töltött el névtelen és jelentéktelen emberként, pontosan átlátva a nélkülözés mechanikáját. Ezért aztán csak az alkohol vaskos függőnyén át tudja szemlélni élete új színtereit: a teltházas felolvasóesteket, a szebbnél-szebb nők ágyát, a viszonylagos anyagi stabilitást, illetve magát az ismertséget.


Bukowski (1922 - 1994) bölcs gondolatokat oszt meg regénye kapcsán...


Chinaski fogatlan oroszlánként tépné darabokra az életet. Botrányai, lehetetlen stílusa miatt pedig csak még jobban rajonganak érte, de ez számára felfoghatatlan. Egyetlen dolognak képes örülni igazán: a nőknek. A nők ellenállhatatlan idomainak. A nők jelenlétének. A nők lelkének és anatómiai sajátosságaik feltérképezésének, elemzésének, összehasonlításának. A szemfülesek számára ezen a ponton érhető tetten valami hasonlóság Philip Roth munkásságával. A nők állhatatos felfedezésének eredményeit Roth is saját alteregóján keresztül osztotta meg olvasóival


**"Mert Carlos is el van bűvölve. Ő is tudja, hogy Consuela műalkotás, az a szerencsés, ritka nő, aki műalkotás, klasszikus műalkotás, a szépség klasszikus formában, de élő, él, és mi az esztétikai válasz az élő szépségre, tisztelt osztály? A vágy. Igen, Carlos az ő tükre. Mindig a férfiak voltak a tükre. Még akkor is nézni akarják, mikor menstruál. Ő a nősténymágia, amelytől nem menekülhetnek a férfiak."


Csakhogy amíg ő finom érzékenységgel suhan át a témán, és fedi a fel vágyainak filozófiáját, addig Bukowski nyersen, már-már közönséges egyszerűséggel veti magát a NŐ lábai közé.
Ha tovább haladunk, a mindenkori huncut olvasó, vagy az erotikus irodalom fő doktorai mind-mind apró asszociációs láncszemekre bukkanhatnak Bukowski és de Sade márki egeket káromló, élvhajhász és botránykereső attitűdje között is. Aztán a háromszázhatvannegyedik oldalon kissé veszít a fényéből az értelmiségi töprengés, mikor Chinaski lelke mélyén tükörre talál:


***"Olyan voltam, mint egy elkényeztetett gimnazista kölyök. Rosszabb voltam egy kurvánál is; egy kurva csak a kuncsaft pénzét veszi el, mást nem. Én úgy játszadoztam életekkel, mintha az enyémek lennének. Hogy nevezhettem magam férfinak? Hogy írhattam verseket? Miből voltam én? Egy amatőr de Sade márki, ráadásul az ő intellektusa nélkül."


B. és a NŐ

A férfi... izé. A vén kujon felébred egy pillanatra, de abban a percben már követi el a következő hibát. Pia, szex egy nővel, pia, lóverseny, pia, felolvasó est, pia, szex egy másik nővel... A regény felépítésének felvázolása könnyen kivitelezhető. Jellemfejlődés nem várható, a történet önmagában nem túl felemelő. A regény mégis letehetetlen, sodró. Egy zseni mindennapjainak kicsinyessége az őszinteség erejével válik fennkölté, és az irodalmi formán keresztül tisztul meg.
A nők leírásának sokfélesége és hasonlósága további elemzésre sarkall, és mindinkább arra bírja rá az olvasót, hogyha túljut a regény záró sorain, mozduljon ki, menjen el egy lóverseny pályára, rúgjon be, érintsen meg egy nőt, esetleg egy férfit. Vagy bármi, csak kezdjen el élni.



- EveCarrot


                                                   

Kiadó: TRUBADUR KIADÓ
Oldalak száma: 446
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
ISBN: 9789632275055
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Fordító: Pritz Péter




*     Charles Bukowski: Nők - 365. oldal.
**   Philip Roth: A haldokló állat - 45. oldal
*** Charles Bukowski: Nők - 363 -364. oldal

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme