Az ázsiai kultúra felettébb hiteles ábrázolása

Rossz nyelvek azt beszélik az Asiatischban a zene rovására megy a koncepció. Noha a markáns, identitáson alapuló vélemények soha nem álltak távol a kuvaiti-amerikai művésztől. A Desert Strike-ot kifejezetten a háborús övezetben megélt fiatalság ihlette, lendülete, zúzóssága valahogy egybe olvad a tematikával, és nyilván, érezzük, hogy ez nem egy klubhimnuszokat tartalmazó album, mert a basszusban, a zörejekben letagadhatatlanul ott van a kemény tartalom és kettősség is. Fatima al Qadiri a számítógépes játékok hangzásvilágából merít, mivel, elmondása szerint kint zajlott a háború, ők pedig testvérével háborús játékkal játszottak a négy fal között. Tehát a valóság és annak leképezése, nem ugyanaz, de mindkettő velünk él és olykor nehéz tudni melyik a valódi. Úgy, mint a szerintünk titokzatos távolkelet. Él bennünk, egy önmagunk alkotta kép, és ezen kívül létezik a valóság, vagy számunkra nem is létezik.

A kérdés, amit joggal teszünk fel, hogy az Asiatisch olyan album-e, amit ronggyá hallgatunk, vagy valóban inkább csak műalkotásként állja meg a helyét. A kettő persze nem zárja ki egymást.