Tisza Kata neve ismerősen csenghet, hiszen ő volt az csinos, ifjú írónő hajdanán, akit szerettek, aki a csapból is folyt, akit utáltak, aki megosztott, aki összekötött. Aztán ez a bontakozó tehetség egyszer csak eltűnt: a rövidebb írásoktól eltekintve elnémult. Így aztán volt nagy öröm, és némi óvatosság a közönség szívében, mikor jött a hír, hogy megjelent Tisza Kata új kötete.

Az olasz Lacuna Coil és a moldovai Infected Rain valami hihetetlenül nagyot zúzott a hajón, amit pedig a teltházas tömeg dolgozott meg rendesen. Sok év után végre ismét Budapesten tették szebbé több száz ember estéjét.

Háy János, Nehéz című darabját 2010-ben mutatták be a Bárka Színházban. Az évek elröppentek, a Bárka Színház megszűnt létezni, én pedig azt vettem észre, hogy bár a bemutató óta tervezem, nem jutok el az előadásra. Ilyenképpen döntést hoztam: ott leszek a századik előadáson. Színházi beszámolónk következik. 

A Klamm háborúja című monodráma a semmiből keveredett elém. Egy kedves ismerősöm ajánlotta, hogy aszongya: "Schererről 70 percig nem voltam képes levenni a szememet..." Mondom, de jó dolga van ennek a színésznek, hogy ilyen helyes nők, mint az én ismerősöm, rajta nyugtatják osztatlan figyelmüket. Mindezzel együtt rögtön feléledt bennem a kíváncsiság, hogy vajon képes lesz-e engem is beszippantani ez az úgynevezett színházi-osztályterem előadás. Egy kattintás múlva jövök a beszámolóval!