Az őrületnek nincs határa - Lwas/Volkanos interjú


A múltkor már beszámoltunk Lwas Blood Feast EP-jéről és melegen ajánlottuk minden olyan olvasónknak, aki szereti az egyedi és igényes ambient/dub techno/világzene kombinációkat, valamint elég bátor hozzá, hogy elmerüljön az ismeretlenbe. Mint minden jó alkotásnál, az EP nyomán számos kérdés fogalmazódott meg bennünk, amiket aztán fel is tettünk. Az alkotó pedig volt olyan jófej, hogy válaszolt. Kössék fel a gatyát, ez nem egy szokványos elektronikus zenész interjú (például egyáltalán nem ejtettünk szót a sync gomb használatának kérdéséről). Cserében bepillantást ad egy különleges producer különleges világába. Gyenge idegzetűeknek nem javasoljuk!



A Blood Feast EP fantasztikus. Eléggé szokatlan témát dolgoz fel. Hogyan találtál rá erre a témára, avagy hogyan talált rád?

Köszönöm szépen. A Lwas EP tulajdonképpen egy sikertelen kísérlet eredménye, hogy Volkanos-ként készítsek egy Noh színház (hagyományos japán színjátékforma) és vudu ihletett 30 perces zenei munkát a The Doom Cult Chicago-i divat cég számára. Volt egy mix sorozatuk, amire felkértek, hogy csináljak egy részt. Már régóta akartam kísérletezni poliritmusokkal, kézi dobokkal és sok haiti vudu dob zenét hallgattam, (illetve olyat amelyben a szertartás vezető énekel és a közönség visszaénekel neki), Noh színház zenét, horror filmzenéket és zajzenéket. Így aztán amikor volt egy hét szabadságom, úgy terveztem, hogy belevetem magam az anyag elkészítésébe. Elkészültek a Blood Feast és Supreme Love című trekkek és néhány ütemvázlat és kis átvezető részek, de aztán kaptam egy ételmérgezést, megfáztam és meg is sérültem, ami mind gátat vetett a zenei darab befejezésének. Végül megcsináltam a Blood Feast Mixtape-et és a két eredeti trekkemet használtam a mix nyitó és záró akkordjaként. Ez tavaly Február-Március környékén volt.

Kicsivel ezután tönkrement a gépem és sajnos szinte az összes eredeti munkámat elveszítettem, vele együtt minden zenét, ami összegyűjtöttem a gépemre, fotóimat, stb. Nem ez volt az első, hogy így elvesztettem az alkotásaimat, tehát nagyon lehangolt a dolog és úgy döntöttem beszüntetem a Volkanos projektet és belevágok valami újba. Mélyebben beleástam magam azokba az ötletekbe, amelyek a Blood Feast Mixtape készítésekor körvonalazódtak és elkezdtem új számokat írni. A Lwas-hoz úgy álltam, hogy inkább az analóg hangzásra törekedtem, a többrétegű, érdekes világzene volt a cél és kevésbé az a zsigeri reakció kiváltása, mint ami a Volkanos-ra jellemző. A Blood Feast EP számai ezen alkotói időszak termésének legjobbjai. A Volkanos eléggé leköt mostanában, de a Lwas-ra is szakítok időt, amikor csak tudok.


 Volkanos és Lwas. Mitől más a kettő, hol a kapcsolódási pont?

A Lwas (más néven: loák, lelkek, Mystères, avagy a láthatatlanok) az amerikai délen és a Haitin gyakorolt vudu vallás alakjai. Úgy tartják, hogy a loa megszállja a hívőt a szertartás során. A megszállott ilyenkor a loa egyes tulajdonságait mutatja, legyen az a kiszámíthatatlan Papa Legba, vagy a szerelmes Erzulie Dantor. A loa általi megszállás lehetővé teszi, hogy a hívő fizikailag veszélyes tetteket hajtson végre, hogy bizonyságot tegyen a loa mágiájának erejéről: például üvegszilánkot eszik vagy késsel megszúrja magát, de nem sérti fel a bőrét. Rengeteg az átfedés a loák és a katolikus szentek között, de a loák talán inkább az olimposzi istenekre hasonlítanak, ha a személyiségüket nézzük. Roppant érdekes egy brigád!

A vudu egy nagyon szép hitvilág, az önmegvalósításról szól és a közösségről. Engem számos teológiai elképzelés és a mágiák különböző formái mind inspirálnak anélkül, hogy bármelyiket is a sajátomnak érezném igazán. A megszállás/megszállottság gondolata nagy szerepet játszik a Volkanos projektemben. Kimozdultam a szokásos alkotói folyamataimból és több elbeszélő jellegű dobolást vittem bele és a táncolhatóságra is jobban fókuszáltam amikor írtam ezeket a számokat. Arra viszont nagyon ügyelek, hogy ne hatásvadász módon mutassam be a választott témámat (a vudut). Semmiképpen sem akarom ezt a vallást gonoszként beállítani. Ki nem állhatom, amikor etnikai/kulturális/vallási alkotásokat horror sztorivá torzítva adják vissza. A vudu egy gazdag és sokszínű vallás amely a nyugat afrikai vodunt vegyítette a rabszolgatartók katolicizmusával, ami egy népcsoport lelki fejlődésének és sok esetben a túlélésének eszköze lett. A vudu forradalmakat serkentette Haitin. Azt szokták mondani, hogy Haiti 90%-ban katolikus és 100%-ban vudu. Elválaszthatatlan az ottani kultúrától.

Nem tudnám magam soha átadni egyetlen vallásnak vagy hitnek sem, inkább tartom magam kulturális megfigyelőnek. Zenei antropológusnak. Használom ezt a fajta dobolási stílust és a saját tartalmaimat emeltem bele a poliritmusokba és meditáció közben számos loa segítségét hívtam a zenék elkészítéséhez. Nekem a folyamat nagyon fontos, ugyanannyira mint a kész munka. Nem az volt a célom, hogy kiárusítsam ezt a vallást a saját ízlésem szolgálatára. Azonban befolyásolt a rituális transzba esés, a loák személyisége és a róluk szóló történetek. Ezért próbálok is hálából apró gesztusokkal áldozni előttük.

A Volkanos arról szól, hogy egyszerre vonzom és taszítom a hallgatót...hogy rabul ejtse a történet, amely egy adott trekkből kibontakozik.. Nincs olyan Volkanos zene, ami „csak egy zene” volna...különböző jelentés és utalás rétegekkel ruházom fel. (Na, ebből látszik, hogy szinte soha nem lehet tudni, hogy mire gondolta a művész, hiszen előző anyagunkban azt írtuk, hogy a Volkanos inkább egy klasszikus techno projekt – a szerk) Field recording-gal, nem-zenei hanghatásokkal, dizájn és szerkesztési elemekkel dolgozom...Ez maga az amerikai horror film tulajdonképpen! A Lwas kevésbé épül egy előzetes elképzelésre, inkább érdekes és a hallgatóságot megszólító zenéről szól. Úgymond tartottam egy kis szünetet önmagamtól. Amikor a Lwas projekten dolgozom kiléphetek önmagamból és csak alkotok...órákig játszom, kísérletezek, stb. Miután befejeztem ott van a kész zene, de nem igazán tudom, hogy jutottam el hozzá, vagy mi járt a fejemben közben. 


Tudnál mondani egy dolgot, ami leginkább zenecsinálásra késztet, inspirál?

Nem tudnék egyvalamit mondani. Ez olyasmi, amit egész életemben csináltam, vagy zenekarokban, vagy szóló zenészként. Mi ihleti az embert arra, hogy járjon? Ezenkívül festek is, és ezért arra fogok válaszolni, hogy miért festek. Mert úgy érzem, hogy van bennem valami, amit életre kell kelteni. Úgy érzem, hogy én szinte csak az eszköze vagyok ezen gondolatok megjelenítésének. Hogy honnan jönnek és mi a céljuk, nem tudom és nem is feltétlenül akarom megfogalmazni.


A zenéidben van egy kis nyomasztó, nyugtalanító felhang és ugye szeretsz a horrorfilmek képi világával dolgozni. Így fel kell tennem a kérdést: Mi volt az első találkozásod az elektronikus zenével? Mikor találkoztál először a horrorral? Mi a kettő közötti kapcsolat?

A horrornak nagy szerepe van a munkámban. Nem olyan értelemben, hogy a világban történő szörnyűségek, de a horrorfilmek szürreális varázslata. Bármi megtörténhet. Az őrületnek nincs határa. A nézőt soha nem hagyja hidegen egy horrorfilm,  taszítja, vonzza vagy akár bűnrészesség vállalására készteti...a munkámat nagyban befolyásolja a szürrealizmus/dada, a folklór, a mágia és a science fiction. 

A legelső tapasztalatom a horrorral nem film volt, hanem egy éber álom 5 éves koromban. Tisztán emlékszem rá még mindig. Édesapám buszsofőr volt és jött haza az esti műszakból. Amikor hazaérkezett, hallotta, hogy kiabálok és csapkodok. Bejött a szobámba, hogy felébresszen, de én már ültem az ágyamon és nagyon ki voltam borulva, mert vért láttam mindenhol. Láttam egy öltönyös embert, amolyan üzletember féleséget, amint egy kávézóban ül és újságot olvas aki aztán hirtelen egyenként kihúzza a fogait és óvatosan az asztalra helyezi őket maga mellé. Ő is vérzett a fejéből. Apám próbált felrázni, de tovább folytatódott a szörnyű álom, még mindig láttam az embert. Néha most is álmodom az öltönyös fickóval és a mai napig borzasztó.

Az első elektronikus zene, amit hallottam és  úgy voltam vele, hogy várjunk csak, álljunk meg egy pillanatra, mi ez? Az a Hey Charles Hayward, amely egy kései kilencvenes évekből származó trekk Chris Adams (Hood zenekar) breakcore projektjétől, a Downpour-tól. Kaptam egy haveromtól egy válogatáskazit amin volt Downpour, Satisfact, 3 Mile Pilot, The Audience és Radiohead. Az egész válogatás hatalmas volt, de nekem az az egy trekk vitte a prímet, nem volt semmi eddig hallott zenéhez fogható. Deszkás voltam és hardcore punkot hallgattam kölökkoromtól fogva, tehát a zaj és a káosz már eleve jó barátaim voltak. Azonban amikor meghallottam, hogy hogyan fér meg egymással a teljes zajos pusztítás és a szívbemarkoló sample szépsége, az maradandó hatással volt rám...ez 1996-ban volt.

Viszont egészen 2005-ig én magam nem írtam elektronikus zenét és igazán komolyan csak néhány éve foglalkozom vele. Még mindig hallgatom azokat a Downpour trekkeket (egy David Kristian-nel közös EP-ről) szinte heti rendszerességgel.  Ezenkívül Dj Krush és Terminator X is nagy hatással voltak rám. Mostanában meg egyszerűen imádom az új zenéket, amiket különböző alkotók publikálnak napi szinten a Soundcloud-on. Ez az én közösségi médiám. Lenyűgöz az olyan producerek munkája, mint blΔnc , M-UGGR333 , tooth_eye és  mαḋεṃαṉ  csak, hogy néhányat említsek.

Szóval az elektronikus zene és a horrorfilm közös vonása a kiszámíthatatlanság, valaki vagy valami mozgatja a szálakat a háttérből, van egy elképzelésük arról, hogy mi lesz a végkifejlet, de ezt csak ők tudják. Előttünk, akik akaratunk ellenére belekeveredtünk, rejtve marad. Tehát úgy gondolom, mint a horror a jó zene is olyan, hogy némiképp sokkal és elbizonytalanít, vagy legalábbis én erre törekszem a zenémmel.


A világ 5 legjobb zenéje (szerinted)?



Ha nem zenélnél, hogyan élnéd ki a kreativitásod?

Festés. Mindenképpen festés. Fényképészetet tanultam művészeti suliban és utána festőként kerestem a kenyerem. A tökéletes pillanat megörökítésének megszállottja voltam, ez a pillanat meg mindig nehezen megfogható, így festőként inkább megalkotni akarom azt a pillanatot. A sors fintora, hogy amikor New Yorkba költöztem, hogy fessek, szinte teljesen abbahagytam a festést és kezdtem el foglalkozni ezzel a projekttel. Még mindig szoktam rajzolni, festeni, kollázsolni. De hát apa vagyok, teljes munkaidőben dolgozom és úgy általában eléggé elfoglalt vagyok, úgyhogy mindenhez idő kell. Türelmesnek kell lenni és mindig tervezni kell. Jegyzetelni. Jó, ha az embernél mindig van egy mikrofon...feltűnésmentesen, persze.


Mit tartogat a jövő a Lwas/Volkanos számára? Mi a következő projekt?

Nemrégiben remixeltem néhány Lwas/Volkanos trekket egy Hexx 9 Records válogatás albumhoz. A Hexx 9 zenészei mind kurvajók...csupa sötét, kreatív, újító zenét csinálnak. Annyi különböző -féle ötletet és hangzást vonultat fel ez a kiadó. Illetve dolgozom egy Volkanos LP-n is, még egy Lwas EP-n és most jelent meg egy mixem ASYLVM címmel. Eredetileg ez lett volna a 2015-ös Halloween mixem, de aztán ami lett belőle az egy reflexió az amerikai fiatalok mentálhigiénés ellátásáról. Sajnos 10 millión szenvednek valamilyen pszichés betegségben. Ezt a mixet inkább nevezném társadalmi kommentárnak. Az ASYLVM egyszerre megsemmisítő és gyönyörű. Minden alkotó, akinek a zenéje helyett kap a mixben (a Hexx 9-osok egy csoportja, plusz mások is), annyira eltalálja a témáját, hogy a történet egyszerűen a hallgatóval marad, ettől tud olyan jól működni a dolog. Vizuális zenét akarok csinálni, ha ez így érthető. Sample-ekkel mesélem el a sztorit. Imádom a sample-eket. Párbeszédek apró kis részletei, amik ottmaradnak az ember fejében, beépülnek a tudatalattinkba és részei lesznek a mentális lexikonunknak. Az élet művészet, a művészet élet.

Az őszi-téli időszak egyébként a legkreatívabb számomra. Tavasszal, nyáron ötletelek, gyűjtögetek, jegyzetelek és felépítem az elképzeléseim vázlatát, amelyet aztán a hidegebb hónapokban életre keltek.

Köszönjük szépen az interjút!

Hallgatni való újdonságok:

Lwas Daily Ritual Remix

∆SYLVM MIXT∆PE



Andorka

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme