Within Temptation: Hydra - Nightwish reinkarnáció?
szerda, április 16, 2014
FOOTER
, Posted in
gothic metal
,
lemezkritika
,
Nightwish
,
színfonikus rock
,
új lemez
,
Within Temptation
Bizonyos műfajokban már nehéz igazán jó zenét, vagy hangot találni, lásd: pop. Kivesztek már a nagy hangok vagy még csak váratnak magukra. A rock and roll világában, illetve a metálban, a gothic metálban viszont lényegesebben egyszerűbb a dolga az embernek, nem igen csaponganak a hangok, marad a jól bevált séma, amit a Nightwish-el lehetne a leginkább jellemezni. A holland Within Temptation egy Nightwish kettő, nem csoda hát, ha az ex-énekesnővel még közös számuk is van az új albumon. A nemrég kis hazánkban is fellépő együttesről kattintás után olvashatsz.
Vannak bizonyos műfaji keretek, amiket nehéz átlépni, vagy nem is nagyon akarnak átlépni a zenészek. Ők is, mint mindenki, választanak egy utat maguknak és azon haladnak. De néha azért nem ártana némi vérfrissítés, persze itt lehetne érvelni, hogy minek bolygassa az ember a már jól beváltat.
Hát a Within Temptation oly annyira nem bolygatott meg semmit, ugyan meg kell hagyni egy igen színvonalas lemezt adtak ki a maguk műfajában, és a szimfonikusokkal bevont dolog még izgalmat is adna egy kissé a dolognak, ha már nem lenne ez is lerágott csont. Ezt pedig a Let Us Burn címet viselő kezdő nóta, ami totál Nightwish-re hajaz, már-már kísértetiesen hasonló a kezdés a gitáros felvezetéssel és az enyhe „áriával”. Semmi extra lényegében, mint amit már eddig is hallott a nagyközönség, bár a refrén kissé slágeresebb hangzás felé evez, nem gyengén fülbemászó tehát. De van itt más, ami még inkább a kreativitás hiányát mutatja, vagy már inkább annak az erőltetését, az a harmadik szerzemény, And We Run, ami Xzibittel egy közös nóta. Tisztára, mint az Evenescence Bring Me To Life-ja. Bár nyilván az énekhang sokkal jobb és még a szimfonikus csoda jó is lenne, na de hogy jött a rapper a képbe, az sötét köd maradt számunkra, és valószínűleg nem a kellő hatást váltotta ki belőlünk.
A legjobb dal a lemezen...
A soron következő Paradise Tarja Turunennel közös szám (Nightwish énekese) nem sok különbség van a stílusuk között, mint ahogy azt már eddig is boncolgattunk, persze Tarja-nak jóval karakteresebb a hangja és jobban is érvényesül a duettben, de ez nem a zavaró kategória. Ez a dal egyébként, ami a legjobbra sikeredett, a hegedű mondhatni mesterivé teszi a dal végét. Talán ezért is döntöttek úgy, hogy Nightwish szépe is elkíséri a csapatatot a turnéra. Aminek egyébként egyik állomása itt volt nálunk, nem is olyan régen. Március közepén koncert olyan meghatározó élmény volt, hogy még nekünk is pihegnünk kellett kissé, míg végre kiveséztük ezt a néha túl letisztult bandát.
Persze olyakor kifogásoljuk, és sűrűn ismételgetjük, hogy a kevesebb több, ez esetben néha a több kicsit jobb, tehát több hegedű, több duett Tarja-val és több pörgés a számokba. Nehogy már mindig az „ária” és a gitártépés hosszú lobonccal legyen a meghatározó. (Bár személyes kedvenc is akadt az albumon, az Edge ofthe World, ami tele van élettel, érzelemmel, és dominálnak a szimfonikusok.)
-Vicky
Műfaj: Symphonic rock
Hosszúság: 49:16
Producer: Daniel Gibson
