Tudni kell, hogy a számokat egy szál gitáron és némi szintin kívül más nem kíséri, ami garancia is lehetne valamire, de nem az. Meg kell, hogy mondjuk, igencsak borzalmasra sikeredtek a felvételek. Nagyjából egy szállodai szoba hangfelvételére hasonlítanak, merthogy valójában azok is. Noha szándékosság nyilvánvaló, bűn így beszennyezni a zenét...! Ennél többet várnánk egy Karen O-tól. Különösen, hogy sokkal több volna ezekben a dalokban, még úgy is, hogy másfél percnél alig hosszabbak a szerzemények.


Rendkívül személyesek a dalok, szinte teljes belátást kapunk Karen egykori lelki állapotába, csalódásaiba, mintha csak a naplóját tartanánk a kezünkben. Emellett szépen megkomponáltak és színvonalasak is lennének, ha nem lenne ez a fajta rögzítés. Még egy Yeah Yeah Yeahs lemezen is helytállna a nyitódal, az Ooo, vagy az utána következő Rapt. Mindkettő lazán megugorja az egykori nagy sikerű Maps című daluk színvonalát. Csak az a fránya minőség!

Egy szó, mint száz, mi nagyon reménykedünk benne, hogy ez a sűrű idézőjelek közé tett """album""" csak előfutára annak, amire Karen, vagy a banda készül. Mert lássuk be, aki ilyen hangfelvétellel bármiféle érzést ki tud váltani a hallgatóiból, az egy zseni.



                                                                                                                             Írta: Vicky



Megjelenés: 2014
A felvétele ideje: 2006
Műfaj: Indie rock

Hosszúság: 25: 25
Jegyzi: Cult Records