Budapest Értékei - a Közvágóhíd
Csodálatos résszel tér vissza a FOOTER.HU nagyon ciki címet viselő sorozata. Ezúttal a Közvágóhídra látogattunk el, hogy megnézzük, mi maradt az egykor patinás húsfeldolgozó monstrumból. Nem sok. Viszont van helyette rock n' roll, gyáripari züllés és időnkét olyan hangulat, mintha Kusturica rendezett volna Rammstein klipet.
A budapesti Közvágóhídaz a XIX. század második felében építették, a kor egyik legnagyobb vállalkozásaként. Akkoriban a Soroksári út mentén még szántóföldek voltak, és azért is tették oda a vágóhidat, ahol van, mert az Alföldről szállított termények így könnyen elérhették a várost.
A vágóhídat Julius Hennicke porosz építész tervezte. Elég szigorú egészségügyi intézkedéseket vezettek be, amely kiterjedt a vágásra felhajtott marha előzetes vizsgálatára, a vágás körüli eljárásra, a vágókamrák, aklok és az összes helyiség tisztán tartására, sőt a levágott és kizsigerelt marha húsát ismételten meg kellett vizsgálni. Szóval tök modern volt.
A vágóhíd hatszáz marha befogadására volt alkalmas, de a szomszédos marhavásártéren ötezer szarvasmarha és tízezer aprómarha is elfért.
Az épületet 1872. július 27.-én avatták fel. Az ünnepség keretében egy huszonöt mázsás (2500 kiló, egy Suzuki Swift 855) magyar bikát vágtak le és ették meg a legfinomabb részeit.
Mára a Közvágóhíd sajnos nagyon elhanyagolt, sok helyen igénytelen átépítések vannak, és kábé négyszáz káefté működik a területen.
Bezzeg a szarvasmarhát lefékező fiúk szoborcsoportja, amit Begas Reinhold berlini szobrász készített még megvan, és árulkodik arról, hogy milyen nagy dolgok történtek ott akkoriban, amikor nem csirkét és disznót evett mindenki, hanem marhát.