Nyolc év telt el azóta, hogy Szabó István „ajtót zárt maga mögött”, most pedig egy szépen fogalmazott, terjedelmes és keretbe foglalt jelentéssel tette ugyanezt, amelyben pontot tett számtalan kényes dolog végére, megspékelve az elhangzottakat néhány kegyetlen társadalmat kritizáló lábjegyzettel.

Hiszek egy Nemesben, mindenható Aranyban, gazdagságnak és tiszteletnek Teremtőjében. És abban, hogy vejem elkotródik, az Ő egyszülött Fiában, a mi Unokánkban, aki fogantatott Pénzsóvár apától, született Monori Máriától, szenvedett Félkegyelmű Doktorok keze alatt; hordágyra tették, meghalt és kis híján eltemették. Alászállt a bürokrácia bugyrába, harmadik kísérletre feltámadt a halottak közül, fölépült, s most ott ül a mindenható Nagyapa jobbján, onnan jön ítélni becsületeseket és gazfickókat. Hiszek Unokámban. Hiszem a kaotikus piacrendszert, az álszentek közelségét, a bűnök bódulatát, a test feltartóztathatatlanságát és az örök elégtételt. Ámbár...

Egy kis kihagyás után újra jelentkezünk a Digital Strand Podcasttel. Lágyabb trekkeket válogattunk többnyire vaporwave, ambient, drone, neoklasszikus és garage műfajokban. Gondoltuk, ha már az idő zord, a zenénk legyen szívet melengető, de persze csak olyan Digital Strandosan. Kicsit bizarr, kicsit kísérleti, de alapvetően szállós zenéket gyűjtöttünk össze, hogy összecsengjen az évszakkal és úgy ölelje körül a hallgatót mint egy őszi-fűszeres (vegán!) latte illata és egy meleg, kötött (pálmafás, delfines, piramisos) pulcsi ezeken a hűvös, borzongós napokon.

Kis kihagyás után ismét jelentkezünk a Periszkóp Rádióval közös underground elektronikus zenei műsorunkkal. Ezúttal is egy jó kis 60 perces utazás hívunk titeket. Ugrálunk egy kicsit a dub különböző vállfajai között, pörgünk némi drum and bassre, lazulunk majd elszállunk lo-fi-jal, világzenei beütésekkel, egy kis downtempoval és pszichedelikummal. Tartsatok velünk!

Nemrég lett vége az év legmelegebb szakának, ami sokunk számára megkönnyebbülés, hiszen vége a nyomasztó, trópusokat idéző melegnek. Ám valószínű olyan is akad közösségünkben, aki kicsit szomorúan fogadja az őszt és nosztalgiával tekint vissza a hosszú, forró napokra, a strandra és a szabadtéren elszürcsölt hűsítő italokra.