Kata, mesélj kérlek kicsit a kezdetekről, és az útról, ami elvezetett idáig!

Nem egy klasszikus művész utat jártam be, habár kamaszként ez volt a vágyam, de a racionalitás és az akkori kishitűségem letérített az útról egy időre. Sosem tartottam magam "igazi művészléleknek", mindig is inkább amolyan két világ közöttinek. Ezt igazolta, hogy egyetlen sikertelen képzős felvételi után úgy döntöttem, szociológiát tanulok inkább. Festésből úgysem lehet megélni, gondoltam. Bezzeg a szociológiából... :)

Mindenesetre elég hamar ráálltam aztán egy üzleti pályára, HR területen dolgoztam hosszú évekig, főként fejvadászként. Közben ecsetet alig fogtam a kezembe és harminc felett már komolyan éreztem az alkotás hiányát. És persze azt is, hogy valójában nem az utamat járom. 2013-ban egy évre elmentem világgá Új-Zélandra egy hátizsákkal, és annak reményével, hogy kitalálom, mihez kezdek magammal. Az év csodálatos élményekkel telt és ekkor már tudatosan kerestem a lehetőséget a festészettel való újrakapcsolódásra. 

Nagyon szeretem a légiességét, a könnyedségét, a lazaságát. Ahogyan a festék és a víz elegye magától is képes dolgozni a papíron. Ez bizonyos szempontból a legnehezebb technika, mert nem lehet javítgatni, egy-két rétegnél többet nem bír el a papír. Épp ezért gyorsnak és lazának kell lenni, aminek gyakorlása ráadásul az élet más területein is hasznos lehet. :) Érdekes egyébként, hogy az akvarell nálunk kevésbé elterjedt, habár fokozatosan növekszik a népszerűsége. Remélem ehhez én is hozzá tudok járulni!

Mi volt az a döntő történés az életedben, aminek a hatására végleg a festészet mellett maradhattál?

Egyrészt édesapám váratlan halála volt az, ami megértette velem: nincs idő arra várni, hogy azt csináld, amit igazán szeretnél. Azt hiszem, ezt a legnehezebb megtalálni, kitalálni. Ha már megvan, mi az és beleállsz szívvel-lélekkel, megjutalmazódik. A hitet az egy éves utazásból merítettem, ahol folyamatosan beigazolódott, hogy ha flow-ban vagyok, jó dolgok történnek. Kellett emellett az a sok-sok pozitív visszajelzés és megerősítés is ismerősöktől, barátoktól, hogy amit csinálok, az igenis tetszhet másoknak is. Mostmár egyébként a két világ közöttiségemnek is nagyon örülök, mert megadta azt a tudást és tapasztalatot, ami által menedzselni is tudom magam.

 Van saját műtermed, vagy otthon, vagy az utak során dolgozol a képeken?

Az akvarell technika szerencsére nem igényel óriási teret, így mostmár jó ideje otthoni alkotósarkomban festek. Vannak plen-air képeim is, amik a helyszínen, szabadban készültek, de nagyobb részük a festményeknek fotó alapján születik. Elég sokat utaztam a világban, így akad téma bőven.  

Mik a kedvenc témáid, amik annyira megfognak, hogy ’magaddal kell vinned’ és később papírra vetni?

Imádom a városképeket, a tájképeket és a vidéki utcaképeket. De gyakorlatilag bármi meg tud fogni, amiben meglátom a szépséget. Van egy madaras sorozatom is, ami két megrendeléssel kezdődött idén januárban és annyira megragadott a téma, hogy azóta 7 kép készült összesen különféle madarakról. Biztos vagyok benne, hogy lesz még több is, mert én is élvezem és a közönség is. Portrékat is festettem már, nagy kihívás - főleg akvarellel -, de csodálatos dolog.   

Ez az első önálló kiállításod. Hogy érezted magad a megnyitón, mennyi ideig készültél rá, és milyen volt a fogadtatása a képeidnek?

Igen, még mindig kicsit hihetetlen is számomra, hogy tényleg megvalósult és ráadásul ilyen egyszerűen. A kiállítás ötlete épphogy megfogalmazódott a fejemben, amikor egyszer csak a lehetőség rámtalált. Egy másik helyszínen lett volna eredetileg, a Szívem Galériában, de sajnos a járványügyi helyzet miatt ott meghiúsult. Mivel már kész volt minden és sokat készültem rá, egy óra szomorkodás után gyorsan elkezdtem új helyszínt felkutatni. 

Megkerestem többek között a Fahéjat, ahonnan azt a választ kaptam, hogy épp most zárul náluk egy kiállítás, a képeim nagyon tetszenek, úgyhogy jövő héten jöhetek is. :) Ezúton is hálás köszönet nekik! Nagyjából 2-3 hétig tartottak az előkészületek, nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. A megnyitó remekül sikerült, meglepően sokan eljöttek, rengeteg szeretetet és pozitív visszajelzést kaptam, csodálatos emlékként fog megmaradni. Már a megnyitón érkeztek konkrét érdeklődések is több festményem iránt, ami szintén óriási öröm.     

Az előbb említett hirtelen helyszínkeresés hatalmas sikerélményt és bátorítást adott. Néhány helyet kerestem csak meg, de szinte kivétel nélkül pozitív válaszok érkeztek. Habár a következő pár hónapban telítettek, de szeretettel várnak a közeljövőben. Egy februári kiállítás konkrétan kilátásban van, ráadásul nagy helyszínen, úgyhogy ez elég motivációt ad az aktív munkára a következő hetekben, hónapokban. Az eddigi témák mentén fognak születni az új képek is, de van a fejemben néhány meglepetés is. A képeim egyébként megtekinthetők web
oldalamon (galamboskata.hu), egy részük pedig élőben is a Fahéjban, november 8-ig. 

Több kép a megnyitóról az eseményben kerül megosztásra.