Leighton Meester: Heartstrings - nem szakadnak a húrok...


Ismét egy színésznőből vált énekest avathatunk a pop piacán. A leginkább Blair Waldorfként ismert Leigthon Meester is követve pár színésztársnőjét, dalszerzésbe fogott. Kérdés már csak az, hogy volt-e értelme. A részletekért kattintson tovább!


Leighton karrierjét modellként kezdte (részt vett Ralph Lauren kampányában és Sofia Coppolával is dolgozott együtt), majd kisebb sorozatokban kapott szerepet (Dr. House epizódok, Gyilkos Számok…), de az igazi áttörést a már említett Pletykafészek (Gossip Girl) hozta meg. Bár egyszer jelölték, kétszer pedig el is elnyerte a Teen Choice Awardson a dráma kategória díját, mint színész mégsem igazán kiemelkedő. Az emberek Blair szerepén kívül aligha tudnák felidézni bármely más alakítását. Reméljük a zenéje kevésbé feledhető.

Jé, Blair!

Ugyan a kezdő kifejezés nem igazán illik Meester kisasszonyra, kiadott három kislemezt és egy nagyot még 2011-ben (Love is a Drug), de ezek semmit mondóak és felejthetőek lettek. Egy újabb színésznő, aki a pop-elektro műfajában próbál valamit alkotni, nyilván nem saját kútfőből. Persze, ha már tud egy kicsit pengetni a gitáron, biztos zenészként is megállja a helyét, sok hang nem kell hozzá, ma már a technika az úr.


Elektro-vonaglás a köbön.

Az albumcím (Szívhúr) is sokat sejtető, ebből azért érezheti a hallgató, hogy milyen eget rengető társadalmi és érzelmi problémákat feszeget a korong.

Ehhez képest a címadó dal meglepően kellemesen kezdődik, lágy gitár kíséri a már kevésbé meggyőző hangot. A következő, a Run Away még ennyire sem meggyőző. Az alap a gitárral itt is kellemes, egészen andalító, de kissé idegesítő a motyogás, amit Leighton éneklésként próbál lenyomni a torkunkon. A harmadik, Good for One Thing-en kissé érezni a texasi származást (ott született): az alap kissé a country-ra hajaz, bár inkább csak kerülgeti a karaktert. Az ének itt már valamivel erőteljesebb, de még mindig a "Miért???" kategóriába tartozik.


Az album címadó dala és fénypontja. Heartstrings.

Az On My Side-nál hasonló benyomást kelt az alap, bár itt inkább Leighton a hangjával próbál rámenni a countryra. Alanis Morissette-et idézi a hangzás, persze „Blair” nem üti meg a szintet.


Az album egyébként is feledhető, próbál vegyíteni pár stílust, de megmarad a lagymatag popnál, ami már a '90-es években sem számított menőnek. Ex-Blair bébi, mint énekes nem győzött meg minket, mi több egészen siralmasnak találjuk a zenei próbálkozásait. Hiszen hiába cseng tisztán a hangja, a dalok egybemosódnak. Semmi élet, lélek nincs bennünk, majdhogynem egy altató az egész lemez. Sajnos.



Írta: Vicky



Leighton Meester - Heartstrings
Megjelenés: 2014
Jegyzi: INGROOVES

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme