Ugyan a kezdő kifejezés nem igazán illik Meester kisasszonyra, kiadott három kislemezt és egy nagyot még 2011-ben (Love is a Drug), de ezek semmit mondóak és felejthetőek lettek. Egy újabb színésznő, aki a pop-elektro műfajában próbál valamit alkotni, nyilván nem saját kútfőből. Persze, ha már tud egy kicsit pengetni a gitáron, biztos zenészként is megállja a helyét, sok hang nem kell hozzá, ma már a technika az úr.


Az albumcím (Szívhúr) is sokat sejtető, ebből azért érezheti a hallgató, hogy milyen eget rengető társadalmi és érzelmi problémákat feszeget a korong.

Ehhez képest a címadó dal meglepően kellemesen kezdődik, lágy gitár kíséri a már kevésbé meggyőző hangot. A következő, a Run Away még ennyire sem meggyőző. Az alap a gitárral itt is kellemes, egészen andalító, de kissé idegesítő a motyogás, amit Leighton éneklésként próbál lenyomni a torkunkon. A harmadik, Good for One Thing-en kissé érezni a texasi származást (ott született): az alap kissé a country-ra hajaz, bár inkább csak kerülgeti a karaktert. Az ének itt már valamivel erőteljesebb, de még mindig a "Miért???" kategóriába tartozik.


Az On My Side-nál hasonló benyomást kelt az alap, bár itt inkább Leighton a hangjával próbál rámenni a countryra. Alanis Morissette-et idézi a hangzás, persze „Blair” nem üti meg a szintet.


Az album egyébként is feledhető, próbál vegyíteni pár stílust, de megmarad a lagymatag popnál, ami már a '90-es években sem számított menőnek. Ex-Blair bébi, mint énekes nem győzött meg minket, mi több egészen siralmasnak találjuk a zenei próbálkozásait. Hiszen hiába cseng tisztán a hangja, a dalok egybemosódnak. Semmi élet, lélek nincs bennünk, majdhogynem egy altató az egész lemez. Sajnos.





Leighton Meester - Heartstrings
Megjelenés: 2014
Jegyzi: INGROOVES