Trash horror és újraértelmezett művészi Stephen King adaptáció?


Igen! Szeptember végétől egy izgalmas összeállás és vetítéssorozat vette kezdetét
a Bem moziban! Ugyanis ez a Filmvilág filmművészeti folyóirat havi filmklubja, amelynek programja az aktuális számokban szereplő cikkekhez tartozó filmekből válogat.
Beszélgettünk erről és a filmekről is az esemény szervezőjével és a Filmvilág munkatársával Varró Attilával.
A
duplafilmes nyitóvetítés két játékfilmje: Roger Corman bizarr női testhorrorja,
az 1959-es Darázsnő (The Wasp Woman), amely a most futó Szer című Coraline
Fargeat-film egyik előképének tekinthető, valamint Aristotelis Maragkos, görög
kísérleti filmes 2021-es alkotása, az Örökkévalóság időmérői
(The Timekeepers
of Eternity), amely egy különleges papíranimációs technikával éleszti újjá a
Stephen King-féle Langolierek-minisorozatot, egyetlen szűk órába tömörítve.
A Darázsnő történeti felvetése már akkor a szépségipar,
fiatalság-kelendőség üzletpolitikájának kérdéskörét feszegette, járta körül,
vagy nyúlt bele, és lépett meg egy olyan verziót, mint megoldás, ami kísérleti, és tutibiztos a rossz kimenetel.
Adott a cég feje (Susan Cabot) és egyben alapítója már a 40
plusszosok táborát erősíti, amivel nem is lenne baj, hogyha nem ők lennének az
egyik legnagyobb kozmetikai cég a szépségiparban, aminek az arca is ő volt a húszas
éveitől kezdve. Ezért kezd visszássá válni a jelenlegi kampánysorozat, mert az
a híres s fiatalos vászon már nem annyira feszes és vonzó, mint korábban.
Ilyenkor persze mindenki vérszemet kap, és nem a megfelelő
utánpótlásról gondoskodik, hanem minden eszközzel azon lesz, hogy ő legyen a
fiatalabb, őt imádják továbbra is.
Mindegy, hogy ki vagy nőként a bizniszben, lehántva a rétegeket a csupasz igazságig, leginkább
CSAK egy dolgod van, szépnek és fiatalnak (csendben) lenni. A közönségnek és a férfiaknak nem vagy más csak egy darab hús, de persze nem mindegy, hogy milyen évjárat.
Aztán kezdetét veszi a trash-horror rész, amikor felbukkan egy titokzatos ’doki’,
aki tudja a megoldást, és egyedi méhpempő kivonatú injekciós kezelést kínál.
/nyilván közben a tesztalany állatok átalakulnak, meghalnak/ Ez a folyamat vár
a főhősnőnkre is, így lesz belőle a vérszomjas ezerszemű darázsnő, aki sorban
szedi az áldozatait, majd végül ő is azzá lesz.
Az Örökkévalóság időmérői pedig egy kincs! Elsősorban azért, mert az
eredeti Langolierek filmes feldolgozása bő 3 órás volt, két részben, és a
valaha készült leunalmasabb és leggagyibb verzió. Ezt szerencsére Aristotelis
Maragkos képileg teljesen újraértelmezte, és ennek köszönhetően a sztori is
izgalmasabbá vált, más-más jelentést adva, bizonyos karaktereknek, és
jeleneteknek, összesen 1 órába sűrítve.
A fő érdekessége az, hogy a rendező kinyomtatta a filmet kockáról-kockára, és
be is fotózta őket egyesével, miközben a papírt úgy gyűrte és szaggatta, ahogy az
ideggyenge és legidegesítőbb karakter Craig Toomy, hogy ezzel nyugtassa le
magát. Így lesz tökéletes az összhang a művészet és az előbb említett karakter
elmebaja közt.
Amit anno is elodáztak, mint karakter-kibontást, itt viszont elég nagy hangsúlyt
kapott a rossz gyerekkor, egy fizikálisan és mentálisan is bántalmazó apukával,
aki olyan szinten megnyomorította a gyerekét, hogy felnőttként is hasadt, mint
a papír..
Érdemes megnézni, mert ha a képkockákon nem is változtatott, de jobb véget és szebb halált adott a kislánynak is és a filmnek is.
A Filmvilág
egyik szerzője és ezen esték szervezője, Varró Attila mesélt nekünk az esemény
kitalálásáról, az adott tematika megalkotásáról, és pár izgalmas belső
plusszról, többek között, hogy miért éppen a Bem;
V.A.: Régóta fontolgatunk már egy filmklubot és a Bem jelentette a legalkalmasabb helyszínt, mivel jelenleg ez az egyetlen mozi a városban (országban), ami utánjátszással foglalkozik, azaz nem kizárólag a friss premiereket vetíti, hanem rendszeresen a filmtörténet teljes készletéből merít.
Olyan
filmklubot szeretnénk kínálni a filmbarát közönségnek, amely nem kötelezi el
magát egyetlen filmtípusnak, korszaknak, az egyetlen közös nevezőt a filmek
között az jelentené, hogy érdemes róluk elgondolkodni, van bennük valamiféle
szellemi többlet.
Ezért is
került rögtön a nyitóalkalomnál egymás mellé egy 50-es évekbeli trash-scifi és
egy kortárs found footage kísérleti film: két különböző korszak, stiláris
világ, de az egyik a társadalomkritikájában a másik a rendhagyó technikájában
izgalmas szerzői kommentárokat fűz a filmhez.
A hagyományos filmkluboktól eltérően nincs előadás a vetítések után, de szeretnénk minden alkalommal meghívni egy-egy olyan előadót (mindig mást), aki egy 10-15 perces bevezetőben megosztja saját élményeit a film(ek)ről, és ad némi egyéni támpontot az értelmezéshez.
A filmek ezenkívül némileg kapcsolódnának a friss Filmvilág-számokhoz is, ezúttal például Lichter Péter kísérleti filmes és filmtörténész tartott bevezetőt a Timekeepers of Eternity című filmhez, akinek a found footage filmekről szóló tanulmánykötetéről (amelyben szerepelt ez a film) a szeptemberi számban írt Nemes Z. Márió egy recenziót.
A görög kísérleti film készítőjéhez, Aristotelis Maragkoshoz Lichter Péteren keresztül jutottunk el, nagy örömmel fogadta a filmklub kérését és szívesen a rendelkezésünkre bocsátotta a filmjét, tudomásom szerint számos fesztiválon megfordult már az alkotás, de hivatalosan sehol sem forgalmazták, ez a vetítés volt a magyarországi ősbemutatója, miként az 1959-es The Wasp Womannak is (ezért a magyar feliratokat például nekem kellett elkészítenem mindkét filmhez). Aristotelisnek elküldtem a magyar fordítást a kérésére, és beszámoltam neki a film fogadtatásáról is, nagyon örült. - Varró Attila
Kövessétek az oldalunkat, meg a Bemet és a Filmvilágot is, hogy nehogy lecsússzatok az izgalmas folytatásokról!
Szuszu