Egy film Nick Cave-ről, ami valójában nem csak róla szól. És nem is film, a szó hagyományos értelmében. Mielőtt beülnénk a 20 000 nap a földön című filmre, érdemes tájékozódnunk, enélkül ugyanis megeshet, hogy más várunk, mint amit kapunk. De ez semmi esetre sem a készítők hibája, hiszen ők előre szóltak, hogy a film a valóság és a fantázia keveréke. És mint ilyen, tökéletes.



Egészen sokáig nem értettem a modern képzőművészetet. Tudják, azt a fajtát, amikor a képen van egy fekete négyzet meg egy kék vonal, ’szt ennyi. De egyszer végignéztem egy több száz képből álló Kandinsky életmű kiállítást Párizsban, és úgy jöttem ki, hogy asszem értem. Több száz kép kellett, hogy átjöjjön a formanyelv, hogy tulajdonképpen itt is mindennek megvan a miértje és a célja. Ha az ember kellő nyitottsággal közeledik felé, és ad neki időt, ráérezhet a dologra. Na, ilyen a 20.000 nap a földön című film is.

Ha csak annyit látunk a leírásban: Nick Cave ausztrál származású rock istenségről szól, ráadásul ő maga is a mozi főszereplője, nyilván lesz valamiféle prekoncepciónk. Arra gondolunk, hogy kapunk egy frankó dokumentumfilmet az életéről. Esetleg zenés filmet, road movie-t várunk a Push The Sky Away lemez felvételének körülményeiről. Tulajdonképpen egyiket sem kapjuk meg, bár mindegyiket érinti a film.

Nick Cave élete kiváló forgatókönyv: a hetvenes évek vége óta aktív zenész már fiatalkorában legendává vált, először a Boys Next Door majd a Birthday Party nevezetű post-punk-noise rock zenekarok élén, majd a dark-punk-blues Nick Cave And The Bad Seeds tagjaként, immár több, mint 20 éve. A filmben láthatunk is exkluzív képeket és felvételeket korai Birthday Party és Bad Seeds bulikról. Valamint alaposan szemügyre vehetjük azt a nem túlzottan luxus kecót, ahol a művész első nagyregényét, az És meglátá a szamár az úrnak angyalát írta. Közben néha zavarba ejtően közel maradhatunk hozzá, elkísérjük a stúdióba, láthatjuk gyerekeivel tévézni és pizzát kajálni, és így tovább. Azonban ez a Nick Cave mégsem teljesen az a Nick Cave.



A 20.000 nap a földön furcsa, kissé szürreális film-költemény. Ugyanolyan, mint NC dalai: abszurd, gátlástalan, elbűvölő és elgondolkodtató. Cave egy elképzelt napját követjük végig. Felkel a felesége mellől, de már rajta van a fekete farmer meg a fukszok. Minden, ami történt, történik és történhetett volna. Az egész művészi világának megfilmesítése ez, ahogy ő mondja „rekonstruált és mitologizált emlékekből” áll.

Ha rajongói vagyunk az öregnek, nem tudunk meg róla sokkal többet, mint amit már eddig is tudtunk. Amikor sokat autózik, mindenféle figurák cserélődnek mellette az anyósülésen: Ray Winstone, Blixa Bargeld, Kyle Minouge. Kicsit olyan, mint a Kávé és Cigaretta című filmben, csak kevésbé vicces. A film talán egyetlen gyenge pontja is itt van, hiszen azok számára, akik nem vágják Cave munkásságát, egyáltalán nem egyértelműek a többiek sem, jó lett volna kiírni a nevüket.

De enélkül is tökéletes filmélmény a 20.000 nap a földön – ha az ember semmit sem tud Nick Cave-ről, de nyitott arra, hogy egy kissé másfajta aggyal, és más ritmusban készült filmet nézzen meg a művészetről, a kreativitásról és egy nem szokványos életről.

Ian Forsyth-Jane Pollard - 20.000 Days On Earth, színes, feliratos film, 2014

http://www.20000daysonearth.com/film/

Srég