Az ifjú írónő világa egyszerűen magával ragadó. Pedig az első néhány lapon még gyanakszik az ember lánya/fia, hogy nem minden fénylik, ami arany(ozott). A társadalmi felépítés a maga öt csoportjával amolyan kétdimenzióssá teszi expozíciót. Az első negyven oldal olyan, mintha az ember egy tündérmesét olvasna, az ember már-már hajlana is rá, hogy pár vonallal lefirkantsa a hősöket.

Aztán valami elősejlik a sima felület alól. És ahogy haladunk az olvasással, egyre több dolog válik nyilvánvalóvá. Végül az ember tökéletesen tisztába kerül azzal, hogy az egysíkúság csak egy eszköz, amellyel az alkotó él, hogy megmutassa, mennyire eldeformálódhat a világ. Roth felhívja a figyelmet, hogy milyen fontos az egyén a nagy egészben, és ezzel rámutat, hogy akár egy gyenge lány is tehet lépéseket annak érdekében, hogy a világ egy kicsit jobb hely lehessen.

Illusztráció a történethez

Arról természetesen nem szabad megfeledkeznünk, hogy ez egy fiatal felnőtteket célzó regény, tehát ennek megfelelően a társadalom kritika is inkább csak kellemes aláfestésül szolgál egy izgalmas történethez és egy félig meddig tiltott szerelmi viszony kibontakozásához. Ez ekképpen működik is, aki kezébe veszi A kiválasztottat, bizton nem fog csalódni. Több napos disztópikus kirándulás ez, amely áthelyez önnön nyomorunkból egy másik, extrább nyomorba, így pediglen kicsit könnyebbé lesz az élet. És persze mindeközben izgulhatunk Beatricéért, aki fejezetről fejezetre fedezi fel rejtett képességeit, és a benne lakozó nőt.

Talán nem fognak nagyot lepődni, hogy ha elmondjuk Önöknek, ez bizony egy sorozat, amelynek második része egyszer csak, hirtelen váratlansággal magyarul is megjelenik majd.

Addig is nézegessék Veronica Roth oldalát, ha van hozzá kedvük.