„Mások sikere nem az én kudarcom” – Fedák Sári győri rehabilitációja

A Győri Nemzeti Színház 2022. március 5-én ősbemutatót tartott: színpadra került ugyanis az Olt Tamás által – többszörösen – jegyzett „Minden jegy elkelt” című előadás, amely a híres primadonna, Fedák Sári életét – annak is a hányattatottabbik felét – hivatott prezentálni.

A darab műhelymunkájának története legalább annyira kalandos, mint a színésznő élettörténete, ami miatt még inkább érdekes és elismerésre méltó színpadi produkció született.

A szálak tíz évvel ezelőttre nyúlnak vissza, egy debreceni közös munkáig Olt Tamás, valamint a főszerepet játszó Kubik Anna között. A művésznő ugyanis elolvasta Fedák Sári önéletrajzát, ami mély benyomást gyakorolt rá, sőt, a fantáziáját is beindította. Olvasmányélményét csakhamar Tamással is megosztotta a Csokonai Színház művészbüféjében, aki fogékonynak bizonyult a téma iránt. Így határozták el, hogy kezdeni kellene valamit ezzel az igencsak ígéretes, izgalmas alapanyaggal.

Kubik Annát mindenekelőtt Fedák többszöri méltatlan meghurcolása tette roppant kíváncsivá és együttérzővé. Nem a sikert látta igazi kihívásnak e ritkaságszámba menő világsztári sors feltárásában és megjelenítésében, hanem az azt követő árnyoldalakat. Sőt. Itt már nem is árnyakról beszélhetünk, hanem sötét éjszakáról, ami fekete lyukként teljesen elnyelte a korábbi fényt és csillogást. Fedák Sári előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett karaktergyilkosság áldozata lett, melynek során ellehetetlenítették színpadi pályafutását, koholt vádak alapján – népellenes cselekedetek, hazaárulás, antiszemitizmus, uszítás, stb. – nyolc hónapra börtönbe zárták, s végül úgy esett, hogy a hosszú kényszerszünet után színházi berkekbe való visszatérését sem érhette már meg. (Ahogyan az alaptalan vádak alóli felmentését sem: halála után négy évtizeddel, 1995-ben került sor hivatalos jogi rehabilitációjára, amely sajnálatos módon azóta sem került be a köztudatba.)

Az előadás szerzője és rendezője, a kaposvári gyökerekkel és művészeti bázissal rendelkező Olt Tamás körülbelül egyéves kutatómunkát végzett, mielőtt belevágott a szövegkönyv elkészítésébe. Terveit megnehezítette, hogy meglehetősen kevés információ állt rendelkezésre e kényes témában, ám ez egyáltalán nem szegte kedvét. Lelkesedését tovább duzzasztotta a nem mindennapi kihívás, a tudásvágy, valamint Kubik Annához fűződő tiszteletteljes barátsága. Több helyet is felkeresett hát, hogy hiteles anyagokat gyűjtsön leendő színdarabjához: ellátogatott például az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, számos múzeumba, sőt, még Beregszászon is megfordult. A dramaturgia szerkesztése közben eleinte monodrámában gondolkozott, ám a műfaj kizárólagossága okán kolléganője ezt gyorsan elvetette. Így alakult, formálódott évekig az a szöveg, mely végül tulajdonképpen a győri társulat művészeihez egyénileg idomulva 2022-re véglegessé vált, érdemi rezümét, egyfajta tömény esszenciát képezve a korábbi, kimerítő gyűjtőmunkából.
„Mások sikere nem az én kudarcom” – Fedák Sári győri rehabilitációja
Olt Tamás, a darab szerzője és rendezője
Fotó: Luthár Kristóf Péter

A darab három idősíkot ölel fel, két felvonásban. Az elsőt párhuzamos képek és sorsok jellemzik, s így tulajdonképpen egyszerre láthatjuk a fiatal és sikeres, valamint a nyáregyházi szobakonyhán száműzetésben tengődő, a Dérynében visszatérésére készülő idős színésznőt. A jelenetek egymásra reflektálnak, ezért könnyedén tudjuk követni mindkét idősíkot, megértve a múltat és a „jelent” egyaránt. A második felvonás alapvetően a híres-hírhedt Fedák-pert eleveníti fel – hiteles jegyzőkönyvek alapján, ahol annak idején aprócska kifüggesztett cédula jelezte a kíváncsi szemeknek a bejáraton: „Minden jegy elkelt”. A magasabb hatalom által szervezett jogi bábcsetepatéban az igazságnak esélye sem volt: végig hamis tanúk, korrumpált ítészek mozgatták a szálakat, csak hogy az addigra komoly befolyással bíró vádlottat karaktergyilkos módon félreállíthassák.

Az ifjú, hebrencs Fedákot a kaposvári Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Intézetének harmadéves színművész hallgatója, Sóvári-Fehér Anna játssza, sőt, kijelenthetjük, hogy a lelke mélyén komolyan meg is éli. Megkapó hasonlóságot fedezhetünk fel az egykori primadonna és az ő színpadi jelenléte között. A fiatal Sári Anna előadásában valóban ezerarcúnak hat. Komoly érzelmi és hangulati energiák szabadulnak fel összes jelenetében, szinte vibrál, s bár időnként valóban – nagyon helyesen – férfias és „tenyeres-talpas” benyomást kelt, mégis végig őrzi különleges, vagány nőiességét, azt, amivel drabálisnak számító jegyei ellenére hódítani tudott. Személyisége magában hordozza azt a szenvedélyt, ami nem csupán karrierjére, de magánéletére is hatással volt. Fedák privát viszonyaiban is meglehetősen hevesen létezett, számos botrányos kapcsolatot tartott fent, ráadásul a kifejezetten konzervatív korszak ellenére életvitele, valamint viselkedése is határozottan szabadelvűnek számított.
A fiatal Fedák Sári szerepében Sóvári-Fehér Anna
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Az ősbemutató egyik kiemelten jelentős kulcsfigurája Molnár Ferenc, akit a Jászai Mari-díjas Csankó Zoltán kelt életre minden eleganciájával, szarkasztikus, ellenállhatatlan humorával, megnyerő kisugárzásával, mely a közismert írónak tulajdonképpen szintén védjegye volt. Nem csoda hát, ha mackós külsejének – és időnként bizony erőszakos viselkedésének – dacára a hölgyek kifejezetten rajongtak érte. Fedák fejét is sikerült elcsavarnia, akivel végül tizenegy évet töltöttek együtt hasonlóan lobbanékony, temperamentumos természetük ellenére. (Külön éltek, mégis rengeteget veszekedtek, csalták egymást és időnként még verekedtek is!) Kapcsolatuk vége felé azonban Molnár már az ifjú Darvas Lili iránt táplált gyengéd érzelmeket, viszont addig nem szabadulhatott Fedáktól, amíg el nem vette feleségül, hogy aztán az asszony elválhasson tőle. A színésznő ugyanis nem óhajtott a nyilvánosság előtt az elhagyott díva szerepében tetszelegni. Érdekesség, hogy mivel férjével mindketten jól kerestek (Molnárt például emiatt „Csekkszpírnek” is becézték), ezért válásukkor a feleség nem tartott igényt „anyagi jóvátételre”, csupán azt az összeget követelte vissza az írótól, amit az nála megivott. Igaz, valószínűleg az sem lehetett olyan kevés…
Molnár Ferenc szerepében Csankó Zoltán
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Szintén fontos karakter még Kerék Margit személye, akinek megformálására Győrben Mézes Violettát kérték fel. (Kerék Fedák Sári szobalánya és bizalmasa, ugyanakkor őszinte tisztelője és rajongója is.) A színésznő abszolút életigenlő, csillogó tekintettel, már-már ifjonti szívű lelkesedéssel lubickol a kétségkívül hálás, bűbájos szerepben. Bár a nehézségek láthatóan a komornát sem kímélték és asszonyával együtt hasonlóan megtörték, de pozitív életszemlélete mosolyából végig kiragyog, melyet az idős Fedákra is megkísérel átragasztani – sikerrel. A történtek ellenére egyikük sem teljesen reményvesztett, tettvágyukat a nosztalgia által keltett buzgalom táplálja. Kerék Margit a primadonna haláláig mellette maradt, támogatta, segítette, aztán pedig a rá maradt hagyatékból származó bevételből síremléket állíttatott neki.

Az élete vége felé tendáló Fedák Sárit a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Kubik Anna alakítja. Játékában az első perctől az utolsóig tündöklő alázat mutatkozik; kétségtelenül őszinte tiszteletadás ez mind az egykor meghurcolt színművésznő, mind pedig Olt Tamás felé, aki nem titkoltan személyesen neki írta / dedikálta eme zenés életrajzi tragikomédiát. Szerepében egyenletes, finom mértéket tart, zsigerileg érzi a rá szabott karakter lelkivilágának – és válságának – súlyát, tartása, embersége pedig minden jelenetből kiütközik. Nagy idők nagy tanúját formálja nagy gonddal, precizitással, empátiával, súlyos világfájdalommal, ugyanakkor látens optimizmussal. Kétségünk sincs afelől, hogy ez az asszony a hangos sikerek mellett megélt és megszenvedett két világháborút, sérülteket gondozott, s gyakran még vért is suvickolt a padlóról. Volt fent és lent, ahogyan híd és gát is a társadalomban. Viszont miután darabjaira robbantották, haláláig képtelen volt teljesen újra felépülni.
Az idős Fedák Sári szerepében Kubik Anna
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Közel szilánkosra törő bizalmát az őt kegyetlenül megcsúfoló környezete irányába kiválóan példázzák a félhomályban úszó nyáregyházi képsorok, ahol kisvártatva az Államvédelmi Hatóság embere (Fejszés Attila) toppan be, hogy mézes-mázosan a két asszony jóhiszeműségébe férkőzve óvatosan puhatolózni kezdjen jelenükről és jövőbeli terveikről. Mindez viszonylag zökkenőmentesen működik is, amíg Margit egyszer csak – ha hunyorogva is, de – át nem lát végül a kulcs likán. (Pontosabban szólva: Valikán.)

A második felvonás tárgyalótermi jelenetében Csankó Zoltán egy másik szerepben is tiszteletét teszi: Básti Lajos színművészként lép pódiumra, ahol azon kevesek egyikeként szólal fel, akik kiálltak Fedák Sári vádakkal szembeni ártatlansága mellett. Őt konkrétan a színésznő levele mentette fel a munkaszolgálat alól. Érdekesség, hogy Bástit tartják a XX. század legszebben beszélő magyar művészének. Örömteli véletlen (?), hogy a Kisfaludy teremben napjaink szintén – egyik, ha nem a – legkellemesebb orgánumú, legkiválóbb verbális kvalitásokkal bíró színésze kapta e megtisztelő feladatot.
Básti Lajos szerepében Csankó Zoltán
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Honthy Hannát, az operettek világának egyik kultikus alakját Molnár Judit személyesíti meg az előadásban. Honthy és Fedák között viszonylag jelentősnek nevezhető korkülönbség állt fent, így szakmailag aligha lehettek egymás riválisai, ennek ellenére előbbi mégis megtorpedózta Csiky Gergely: A nagymama című színdarabjának címszerepét az utóbbinak az Operettszínházban. Erre akkoriban kiváló hivatkozási alapot szolgáltatott számára Fedák elítélése. Honthy igyekezett előnyt kovácsolni kolléganője tragédiájából, így nem volt rest élni a kínálkozó lehetőséggel, hogy ezzel egy újabb főszerephez juttassa saját magát. A Molnár Judit által játszott öntelt, részint negédes, kissé affektáló, ugyanakkor már-már kígyószerű díva nem lopja be magát nézői szívünkbe, ettől függetlenül a színészi alakítás vita nélkül eklatáns.
Honthy Hanna szerepében Molnár Judit
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Molnár Judit később az idősebb Téglássy Emmyként is feltűnik, aki a bírósági jelenetben – ahogy oly sokan mások – szintén egykori barátnője ellen vall. Esetében szintén egyfajta szakmai féltékenység állhatott a háttérben, mivel az egyik jelenetben tanúi lehetünk a fiatal Emmy (Mózes Anita) látványos és hangos kiborulásának. Fedák oldalán nem ritkán tehetségtelennek, érdektelennek és mellőzöttnek érezte magát, amely tüske még évekkel később is benne maradhatott.

A Minden jegy elkelt bár nem mai történet, mégis számos fájóan aktuális problémát feszeget. A sajtó, a média, sőt, rajtuk keresztül a közvélemény befolyásolhatósága különböző politikai érdekek végett napjainkban is égető kérdésnek minősül, ahogyan az is, hogy mi mindenre képes egy hatalommal bíró fél annak érdekében, hogy félreállítson vagy elmozdítson a helyéről olyan személyeket, akik valamiért nem elég szimpatikusak, vagy éppen csak kell az adott pozíció valaki más számára – nem nyilvánosan, de bizalmasan – protekció okán. Emellett szintén nagy divat mások címkével való ellátása, alaptalan el-, illetve megítélése. Ez mind roppant káros folyamat, hiszen ahogy a darabban is elhangzik:

„Az igazság nem számít. Ami számít, az a sztori. A botrány! Elég csupán elvetni a magot, egy pici magocskát, amiből aztán tekintélyes tölgyfa nő.”

Amit jól ki lehet vágni, tűzre vetni, s az addig égető probléma máris volt, nincs. Az pedig a legritkább esetben fordul elő, hogy ilyenkor a keletkezett hamut a favágó a saját fejére szórja. Inkább körültekintően sóval hinti be a tetthelyet.

Sajnos a jelenleg Ukrajnában zajló háború miatt is húsunkba vágó felismeréseket tehetünk a levegőt megfagyasztó, könnyeinket azonban kifakasztó zárómonológ hallgatása közben. A fejünk fölül érkező érthetetlen és értelmetlen indíttatások, cselekedetek, s még érthetetlenebb és értelmetlenebb, ám annál fájóbb, soha nem pótolható veszteségek sora közvetve vagy közvetlenül, de sajnos ismerőssé válnak: „Nem látlak én téged többé, soha soha sem…”

Fedák Sári igazi „bűne” annyi volt, hogy mindenkinek tetszeni akart, beleértve a hatalom aktuális képviselőit is. Igyekezete közben – mellyel jelentős népszerűség is járt – komoly befolyásra tett szert, amikor azonban a világ járása hirtelen, indexelés nélkül irányt változtatott, a sarkon túl már képtelenség volt mindenki kedvére tenni. Sőt. Egyszer csak a bíróságon találta magát. Hiába bízott naivan ama művész-tézisben, hogy a színész felett csupán közönsége ítélkezik, ebben az előre megírt és kidolgozott jelenetben alaposan rácáfoltak. Még súgót sem kapott maga mellé, csak besúgót, s végül az igazságból is csupán a gazság jutott neki osztályrészül.

A Minden jegy elkelt című zenés, életrajzi tragikomédiát a Győri Nemzeti Színház Kisfaludy termében tekinthetik meg az érdeklődők.

Az előadásban – Kubik Annán, Sóvári-Fehér Annán, Mézes Violettán, Csankó Zoltánon, Molnár Juditon, Fejszés Attilán és Mózes Anitán kívül – látható még Rupnik Károly, Maszlay István, Sárközi József, Vincze Gábor Péter, Janisch Éva, Kurucz Dániel, valamint Karácsony Gergely is.

A díszlet Vereckei Rita, a jelmez Cselényi Nóra munkáját dicséri, míg a korrepetitor személyében Kertes Annát tisztelhetjük. A kiváló koreográfiákat Fekete Miklós találta ki és tanította be.


Írta: H.P.K.


Az előadás jeleneteiből használt illusztrációk a Győri Nemzeti Színház tulajdonát képezik, a belőlük készült szépia-karaktermontázsokat pedig ezen cikk szerzője készítette. Olt Tamás portréját Luthár Kristóf Péter fotózta.

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme