A már említett 2006-os Stadium Arcadium még viszonylag nagyot robbant. Bár itt is lehetett már egy kicsit érezni, némiképp kifogyott a szusz a dalokból és az énekesből – na de valljuk be, sose' a hangjáért szerettük – az ütős dobszólók, és gitárszólók még elvitték az albumot. Aztán jött egy hosszabb szünet, mintha ők maguk is megérezték volna, hogy valami kezd kikopni belőlük. Majd 2011-ben jelentkeztek egy lemezzel, ami az I’m with You címet kapta. Ez jóformán a The Getaway előfutára, egy-két „csak-csak” sláger még akadt a 2011-es csodán. A rossz hír az, hogy az irány megmaradt, és az új korong már másból sem áll, csak puffogtatásból.

Akiben esetleg még erősen él a Californication hangzása, és ahogyan Anthony Kiedis félmeztelenül ugrál a kamera előtt – amitől minden tini lány álla leesett – az ne, ismétlem, NE hallgassa meg az új albumot és kérve kérem, ne nézze meg a mostani klipet!

A zenekar 2009-ben átesett egy tagváltáson is, az új gitáros az a Josh Klinghoffer lett, aki már 2007-től kisegített a RHCP fellépésein, két év múlva pedig teljes tag lett. Ez a váltás – az előző gitáros John Frusciante távozása, aki egyébként többször is elhagyta a négyest, egyszer ’92-ben is – nagyban hatott a bandára a hangzást tekintve. Is. Míg korábban magas szárú zoknikban, félmeztelenül, némi punk-rock beütésű igazi gördeszkás kaliforniai zenét csináltak, addig ez mára átment valami otthonülős, dohos székből tengerpartra kibámulós altatóba.


Nem azért nyugger zene, mert megöregedtek a jómadarak és a már bőven ötvenpluszos„srácok” ennyit tudnak (bár a kor őket koránt sem zavarja, Kiedis is ugyanúgy, félmeztelenül nyomja, holott korántsem olyan a bádi, mint egykor volt)  hanem arról, hogy eltűnt a tűz, a ritmus, a stílus a zenéjükből, és sajnos ez teljesen igaz az új korongra is.

 Az említett klip: Dark Necessites is egész ígéretesen hangzik, várná az ember, hogy a gitár után, majd a halk cintányér szólam után, ami egyre inkább ütemesebb és ütemesebb – ahogyan a gitár is – valami durva fog következni, és durr, bele a dal közepébe, jön a megőrülés. Ehelyett felcsendül Kiedis hangja, ami szép, lágy kis ütemekben, full egy síkon elviszi a dalt. Amit egyébként a The Getaway-el együtt nagy durranásnak szántak, hiszen klip is járt az egyikhez: konkrétan ezek az album nyitó dalai. Há', ha pörgős nótaként akarták tálalni őket, akkor bizony igencsak melléfogtak. Ugyan nagyon rámentek a gördeszkás, kaliforniai, de laza vagyok stílusra – a klip is erről szól, amit nem mellesleg egy iphone 6-al rögzítettek – ettől még sajnos mind a kettő kevés, nincs bennük erő.


A tizenhárom számból álló lemezen vannak azonban még ennél is mélyebb pontok. Ilyen a Sick Love (az elkészítésében Elton John is közreműködött. Nos, olyan is lett), és az utána következő Go Robot. Ezt a két gyöngyszemet nyugodtan ki is hagyhatták volna. A stílus még hagyján, az előbbi jammelős kis nótának elmegy, de minőségben abszolút felejthetőek. Noha nem ez lett életük albuma, és vissza is vettek volna a tempóból, azért megmaradt a rájuk jellemző jammelés, illetve akad még egy-két jó ötletük. Ilyen a kilencedik track is, a Detroit. A zenekar korábbi nagydobásaihoz képest még ez is kevés, mégis... kiemelkedő darab a lemezen. Egyébként itt is az a gond, mint a többi dalnál, sőt az egész albumnál, hogy egysíkú a zene. Olyan, mintha így biztonságosabb lenne a dolog, mintha így  nem lehetne elrontani. Az meg kit érdekel, hogy a közönség elalszik.

Ha egy szárnyait próbálgató bandáról lenne szó, még  - egye fenyő - legyintene az ember. Majd belejönnek a skacok, még nem találják a stílusukat. Na de egy hétszeres Grammy-díjas zenekartól azért mást várna a hallgató. Röviden: ez most baromira nem jött be a RHCP-nek. Reméljük, ez csak valami bemelegítő-féle korong akart lenni (bár abból meg 53 percnyi altató kissé soknak bizonyul). Ha bölcsebben látják a kérdést, kiadhattak volna ezekből a dalokból egy rövid EP-t, hogy tudassák, még élnek, illetve, hogy még várat magára a nagy durranás. Bízzunk benne, hogy ennél pergősebb dalokkal készülnek a szeptemberben esedékes budapesti dupla koncertre.




Előadó: Red Hot Chili Peppers
Megjelenés dátuma: 2016. június 17.
Kiadó: Warner Bros. Records