Ismerje meg a Fiktography titokzatos szerzőjét!


Szenzáció! Kimondhatatlanul exkluzív interjút adott lapunknak a Fiktography blog szerzője, Slodó. Szó esett a rákospalotai poszt-kommunista metál színtérről, és arról is, hogy jön a Fiktography közeli zenekarok fesztiválja.

Szervusz. Miért húzott afelé a sors kifürkészhetetlen útja, hogy a Fiktography elindulása?

Csájóka. Á, már korán. Önmagamat egy busó és egy lárifári kistündér egyenesági leszármazójának tartom ugyanis. Jámbor kölyök voltam, zeneszeretetben nevelkedtem, olyan voltam, akire azt illik mondani, hogy lurkó. Aztán későbben, huszonpár évvel azután, hogy kivetett magából a méh, találkoztam a Rodzser kapitánnyal. Hasonlóképp varázsol el minket a néprajzkutatás. Így lett ez a hamarnál kicsit később, de a későnnél azért má mégis hamarabb.



Hová tart a mérhetetlen népszerűségi mutató, autogramkérések és csajnemű felajánlkozások számát tekintve?

Meg fogom kérdezni Frabatót az ősi mágust.

Könnyen bejutni mostanában az underground koncertek közé, mióta Fiktography?

Változó. A könnyebb a községi undergroundba, például Somogycsicsó és térsége, a fővárosi kerületekben meg nehezebb. A rákospalotai poszt-kommunista metál színtér például eléggé mogorván szemlél mindenkit.

Részletes magyarázatot követelünk azügyben, hogy a Tóth „Őzike” Ábránd agancsa hányas méretű a trófeamérőn?

Haha, ez jó. 12-es. Kivéve, ha a bugyor-skálán próbáljuk elhelyezni, mert ott pediglen erősen a káptalan halmazba sorolnám, mégpedig a kék, illetve ibolya színekre lehet belőni.



Gondolkodol-e a Fiktography közeli zenekarok fesztiválja meglépésén, valamikor a jövőre?

A kis miszter Pipőc szervezésében fog ez megvalósulni, 1 vagy 2 napos hétvégi fesztivál lesz, sok egyéb programmal, például gatyáskuvik fotózás. A fellépő zenekarok nem nevezhetők puritánnak, sokkal inkább komplikáltnak.

És a veleméri sludge-doom underground prominens képviselőivel ápolt viszonyodra is térj ki, kérlek!

Közülük kettővel egy malacelletésen találkoztam először, Zsidahegyen, majd később az évente megrendezésre kerülő bakócai kányareptetésen futottunk egymásba hét másikkal. A viszonyunk ettől fogva olyan lett, mint a frissen született kisborjaknak egymással.

Mely hiteles források manapság az underground, számodra?

Nincs hiteles forrás. Mindenhol önmagukba hajtogatott, konok emberek rakosgatják ki a szütyőjükből robotikusan ugyanazt a szalámis zsömlét már vagy 15 éve a közös asztalra. A saját cicomátlan szűrőjükön keresztül nem engednek semmi mást. Ha a zenei szcénát nézzük, vagy az van, hogy fejletlen majomemberek egy-egy skatulya köré csoportosulva minden álnok, középszerű foskuglófot sacher tortává magasztalnak vagy pediglen gyámoltalan zsebcickányként tekintgetnek a nyugati sajtóra, mizu, a maradék tartalmat meg cinizmussal és okoskodással töltik ki, bebeszélve maguknak, hogy unikum. Kiábrándító. Én már csak a komázásban hiszek. Amikor a bratyó odajön bökdösve, hogy hallga csak ezeket a mezőtúri blackereket. Aztán 5 perc múlva azon álmélkodunk, hogy keszegmolesztálásról visít egy ismeretlen csávó, olyan tökéletes zenébe ágyazva, hogy legszívesebben lebombáznád a világ összes bombáját. Ennek van értelme. Visszaszűkültünk a nagy netes kitágulás után, mint egy már nem vemhes okapi, haverem.

(Via)

Igaz, hogy kicsi gyermekkorodban már a keményvonalas hejőkeresztúri folk-black metal-punk bandák kedvelője, mi több avatott szakértője voltál?

Nem.

Mit üzensz azoknak, akik ismerik a Fiktographyt és azoknak, akik nem?

Akik ismerik a fiktographyt, szeretném, ha mindig úgy köszönnének anyukájuknak, hogy szia, édesanya, akik pedig nem ismerik a fiktographyt, azok egyenek jóval több nokedlit, de valamivel kevesebb husit.

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme