Oliver! - Avagy a musical, ahol ha nem vigyáz, a gyerekek zsebre vágják

Charles Dickens klasszikusát, a Twist Olivért talán senkinek sem kell bemutatni, hiszen napjainkban is nagy népszerűségnek örvend a történet, amit már nagyon sokan és sokféleképpen feldolgoztak. A Győri Nemzeti Színház most arra vállalkozott, hogy eme híres sztori musicalváltozatával lepi meg a közönséget, ezzel is megalapozva az adventi időszakban az ünnepi hangulatot.

  Az Oliver! előbemutatóját már az előző évad végén, 2022 májusában megtartották, ami igencsak zajos sikert aratott. Nem csupán azért, mert az egyik főszereplő, Csankó Zoltán Jászai Mari-díjas színművész az előadással egyidőben, a színpadon ünnepelhette 60. születésnapját, hanem azért is, mert a darab összesen 22 gyermeket vonultat fel, mely bár eleinte nagy kihívásnak ígérkezett, mégis diadalittas eredménnyel zárult: az apró színészek láthatóan élvezik, amit csinálnak, s egytől egyig brillíroznak kisebb-nagyobb szerepeikben.


  A musicalváltozatot Győrben Tóth Tünde rendezte, aki számára nem volt ismeretlen a Lionel Bart által jegyzett mű. Értő kézzel és szívvel nyúlt az alapanyaghoz, s színészeit is jó ízléssel irányította, miközben hagyta őket kibontakozni. Bart egyébként először a londoni West Enden, 1960-ban vitte közönség elé adaptációját, majd két évvel később az amerikai Broadway-n is bemutatták, amit az 1968-as, ötszörös Oscar-díjas filmfeldolgozás követett. Érdekesség, hogy a színpadi változat kedvéért Dickens eredeti, komor történetét jócskán leegyszerűsítették, mely jelen esetben nem csak a cselekmény, hanem az egyik fő karakter (Fagin) gyökeresen más értelmezését is magával hozta…

  A zenés változat különösen nagy hangsúlyt fektet az osztálykülönbségekre és az osztályokhoz kapcsolódó előítéletekre, valamint a viktoriánus kor sanyarú és szégyenletes gyermeksorsaira. Az ipari forradalom berobbanása annak idején jelentős túlnépesedést eredményezett a társadalomban, s bár hiába nőtt drasztikusan a születésszám, ezzel párhuzamosan sajnálatos módon a halálozási arány is igen magas volt. Mindennapossá vált tehát az emberek körében az anyagi javak hajszolása a jó-, illetve jobblétért, sőt, gyakran magáért a túlélésért. Ez a korszak hatványozottan a gyermeki kiszolgáltatottság időszakának számított, Dickens ezen története pedig tanmese arról, hogy a felnőtt réteg hogyan (ne) viszonyuljon a jövő generációjához, milyen példákkal (ne) éljen velük szemben. Ezt az üzenetet a musical végig kellő iróniával és kedves humorral közvetíti, ezzel is gyermekbaráttá téve a színpadi művet az eredeti regényben leírt sötét, néhol már-már horrorisztikus történetvezetéshez képest.

  A díszlet (Rákay Tamás) és a jelmezek (Lokodi Aletta) kimondottan látványosak, kiválóan idézik meg számunkra a XIX. század baljóslatú, sokszor kísérteties Londonját, illetve azok korhű lakóit, akik legyenek bár megjelenésükben jól elkülöníthető mélyszegénységben élők vagy épp arisztokraták, angolságuk egyaránt kifogástalan.

  Az előadás – Magyarországon kicsit talán furcsa módon – egy roppant ízes, angol nyelvű monológgal indul, amely rögtön segít minket arra a helyszínre hangolódni, ahová csöppenünk: egy londoni gyermekmenhelyre, ahol az árvák éppen a fejadagjukat kapják és fogyasztják. Aztán egyszer csak elfogy a „menázsi”, az események pedig beindulnak. A nyitódal mindenesetre azonnal megadja a nézők számára az alaphangot: ezek a gyerekek nagyon tehetségesek!

 Mrs. Corney (Janisch Éva) és Mr. Bumble (Vincze Gábor Péter) kétségtelenül a musical legszórakoztatóbb figurái közé tartoznak, színpadi jelenlétüknek minden perce igazi jutalomjátéknak is betudható. Bár mindketten meglehetősen visszataszítóak a gyerekekkel való bánásmód, valamint a pénz iránti rögeszmés ragaszkodásuk okán, szurkálódásaik ellenére igazán elragadó párost alkotnak, akik énekhangban is kiválóan passzolnak egymáshoz. 

 Mrs. Sowberry (Molnár Ágnes alakításában) egy fennhéjázó asszony, időnként konkrétan hátborzongató, karikaturisztikus megnyilvánulásokkal. A temetős dalban remekül kidomborodik az ízig-vérig antipatikus karakter hisztérikus természete, ugyanakkor a szám kiváló lehetőséget biztosít arra is, hogy a színésznő újra bebizonyítsa: vokális tehetsége továbbra is megkérdőjelezhetetlen. Klinga Péter (Mr. Sowberry) a temetkezési vállalkozó szerepében egy – darabbeli – nejéhez képest igencsak gyávatosza, ugyanakkor meglehetősen mókás karaktert interpretál. Meglátszik, hogy kettőjük közül ki viseli otthon a nadrágot!

  Bede-Fazekas Csaba csodálatos választásnak bizonyul a gazdag és kifinomult, mégis rendkívül szelíd Mr. Brownlow szerepére. Jeleneteiben gyengéd, őszinte érzelmi megnyilvánulásai folyamatosan facsargatják a nézői szíveket, a kis Olivérhez fűződő kapcsolatához pedig egyszerűen nem tudunk nem teljes odaadással szorítani.

  Fagin apró zsebeseiből álló bandáját nem lehet nem imádni. Kedvesek, bájosak, ha kell, akkor viszont lendületesek vagy épp egoisták, ám mindvégig igazi játékosok. Mészáros Mátyásnak (Kis Svindlikirály) már most nagyobb hangja van, mint ő maga, és nem csak, hogy nem fél, de tudja is használni. Elképesztően vagány, és egy percig sem kételkedünk abban, hogy ez az életrevaló gyermek még a jég hátán is képes lenne megélni. Társa és barátja, a Nagy Svindlikirály (Karácsony Gergely) pedig kiváló partnere ebben a közegben. Végig egyensúlyban vannak, nem játsszák le és őszintén tisztelik egymást, tökéletes szimbiózisban működnek az első perctől kezdve az utolsóig.

  A tolvajok vezéregyéniségét Csankó Zoltán kelti életre. Faginja módfelett vicces ember, a végletekig megnyerő figura, aki ezzel párhuzamosan visszataszítóan nyájas és aljas is bír lenni, ha a szerep és a szituáció úgy kívánja. Viszont hiába eme „kettős mérce”, hála a kiváló színészi alakításnak, valamint Lionel Bart törekvésének, ez a Fagin valójában egy pillanatra sem antipatikus. A bandafőnök végig valódinak és megragadhatónak hat, a szárnyai alatt lévő apróságokhoz való viszonya pedig eleinte – a regény ismeretében mindenképpen – furcsa tapasztalat, azonban imádnivalóan bájos. A jelmez szintén rengeteget dob a megrajzolt karakter szerethetőségén: Fagin megjelenésében olyan, mint egy tévedésből óriásira nőtt kedves manó vagy csintalan kobold. Puszta látványa is rendkívül kellemes, mosolyra fakasztó. Lokodi Aletta ráadásul a szereplő köztudomású zsidóságáról sem feledkezett el, amely jellegzetesnek mondható (külcsínbeli) vonás szintén jól leolvasható a zsebtolvajelöljáró fizimiskájáról, így akkor is rájöhetünk erre, ha amúgy soha nem is olvastuk az eredeti regényt. Csankó Zoltán kiváló énekbeli kvalitásait is méltatnunk kell: határozottan a(z egyik) legerősebb és legstabilabb láncszem a produkcióban. Elhallgatnánk órákig. A színművész méltó utódja többek között Rowan Atkinsonnak, Alec Guinnessnek, Richard Dreyfussnak, Timothy Spallnak, Christopher Ecclestonnak vagy éppen Sir Ben Kingsleynek, akik ilyen vagy olyan formában, de már belebújtak a dörzsölt londoni zsebes bőrébe. Ráadásul abszolút megérdemli azt a felmentést is, amit a musicalfeldolgozás a karakter számára nyújt.

  Az előadás sodró eseményei során találkozunk még Bettel (Haszonics Anett)Nancyvel (Bori Réka / Kiss Tünde) és Bill Sikes-szal (Nagy Balázs) is. Haszonics Anett tüneményes Betként, ahogyan Bori Réka is impulzívnak nevezhető Nancy szerepében: heves és kemény, ugyanakkor mélyen együttérző. A színésznő énekben is épp olyan erős, mint a rá bízott karakter személyisége: nagyon szép, tiszta hangja van. Produkciója itt-ott túlcsordul a nyers érzelmektől és fiatal energiájától. Bill Sikes színpadi jelenléte – különösen pillangókéssel a markában – határozottan félelmet keltő, sejtelmes, ám a minket hatalmába kerítő fenyegetettség érzés egyáltalán nem túlzó, ami egy kisgyermekek számára is látogatható előadás esetében kifejezetten szerencsésnek mondható. Sikes és Fagin találkozása bizonyos pillanatokban szintén borzongató, ám utóbbi mézes-mázosan bohókás fellépése feledteti velünk a bennünk éppen kialakulóban lévő komoly riadalmat.

  Amikor Nancy mindent latba vetve megpróbál segíteni a kis Olivernek, a jelenet végig nagyon őszinte, kiválóan komponált, a feszültség súlya pedig a közönség idegrendszerére is egyenes úton átvándorol. Emellett még a szerelmespár közötti feszültség is kézzel foghatóvá válik, különösen akkor, amikor elérkezünk a kapcsolatukat bemutató döbbenetes végkifejlethez.

  Olivert kettős szereposztásban játssza Bujtár Dominik és Katona-Zsombori Máté. Mindkettőjüknek határozottan kedves, csengő hangja van, ami bizonyos dalokban csiszolatlan gyémántként ki is ragyog. Mindkét fiú zsenge kora ellenére máris határozottan profin kezeli az időnként előforduló blokkolásokat, ráadásul már ilyen fiatalon érzelmek széles skáláját képesek megjeleníteni. Például a haragot, amikor darabbéli elhunyt édesanyjukat becsmérlik, vagy a magányt és kétségbeesést egy-egy szentimentális dal közben. De még örülni és rettegni is tudnak, arckifejezésük és testtartásuk érzelmes utazásra invitálja a zenés műfajt és gyermekeket szerető közönséget.

  Kivétel nélkül mindegyik karakter dikciója a dalok előtt, közben és után is letaglózó, s egészen bizonyosan kijelenthető, hogy az előadás kellemes szórakozást nyújt mindazok számára, akik egyszer majd jegyet váltanak rá. Ez a klasszikus mese még napjainkban is képes megszólítani a nézőket a barátság és a család újbóli felfedezésével. Tökéletes választás tehát az ünnepi szezonban, senki ne hagyja ki a lehetőséget! Az Oliver! című musical 2022. december 9-én, péntek este kerül bemutatásra a Győri Nemzeti Színház nagyszínpadán.

  Az előadás szereplői: Bujtár Dominik / Katona-Zsombori Máté, Csankó Zoltán, Mészáros Mátyás, Karácsony Gergely, Nagy Balázs, Bori Réka / Kiss Tünde, Haszonics Anett, Vincze Gábor Péter, Janisch Éva, Bede-Fazekas Csaba, Klinga Péter, Molnár Ágnes, Csapó Borbála, Molnár Zsolt, Szabó Balázs, Lázin Beatrix, Ludván Csilla, Fehér Ákos, Deáky Dalma, Sashalmi Ágnes, Radvan Eszter, Horváth Ádám, valamint közreműködik a Győri Nemzeti Színház tánckara, zenekara, énekkara és a gyerekek.

  Az illusztrációk a Győri Nemzeti Színház tulajdonát képezik.

Írta: H.P.K.

powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme