Ezt rád, ezt rám, ezt rájuk - Az EztRád! című előadás kockázatairól és mellékhatásairól írunk alant

Ha az ember a Szkénében vált jegyet, gyakorlatilag garantálja önmagának a szokatlan és feledhetetlen színházi élményt. Az EztRád! című darab pedig még erre a garantált meglepetés-parádéra is rátesz egy lapáttal: a néző úgy érzi, mintha egy hihetetlenül élénk hallucináción keresztül tapasztalná meg a magyar valóságot.

Az ember feneke épp, hogy széket ér és máris kezdődik az őrület: Kovács Krisztián a színpad közepén egy végtelenül kisszerű ember szerepében tündököl, és nagy lendülettel köpi a közönség felé a kacifántos, hovatovább igencsak trágár szókincsének legjavát. Ezen a ponton már tudni lehet, hogy az előadás nem lelki finomságunkat kívánja tovább iskolázni, mindinkább szeretné az arcunkba tolni a tutit.

A darab egy pillanatra lassít, kicsit olyan az egész, mint mikor az egyszeri ember leül a tévé elé és egy (szigorúan kis pohárka) bor társaságában kapcsolgatni kezdi a televíziót. Van itt bölcs narrátor, híradó, reklám, zenés blődli, kvízműsor: de minden kicsit hangosabb, háromdébb, színesebb, mint ahogy megszoktuk. A társadalomkritika tükre pedig olyan görbe, hogy már-már magába fordul. Ami pedig látszik, az fájó, éles, torz és éppen ezért hihetetlenül szórakoztató.

A darab előzetese

Kis országunk polgárai megszokták már, hogy magukon nevetnek. Mi több, az évek során az emberek olyan ügyesen megálmodták maguk számára az üdítő kivétel pozícióját az általuk vélt hömpölygő birkanyáj sodró áradatában, hogy semmi nem jelent számukra nagyobb örömet annál, mint mikor, hogy szembesülnek a kisszerűség, a parasztvakítás, illetve a szórakoztatás azon fajtájával, amely a prímér ösztönökre és igényekre épít. Ez kényelmes és hálás szemszög, hiszen a néző többnek, jobbnak képzelheti magát a magyar átlagnál.

Ezen a ponton az EztRád! nézője is elmerenghet, hogy vajon őt az alkotók hová pozicionálják? Valójában azért borítják mindEzt Ránk, mert minket, színházba járó közönséget üdítő kivételként tartanak számon? Vagy éppen azért hogy megmutassák, mi sem vagyunk különbek, hisz mások nyomorán, mi több, éppen ugyanazokon a picit elferdített poénokon hahotázunk, mint az arctalan, szürke magyar átlag, akiknek napi szellemi betevőjét a kereskedelmi kanális ontja? Vagy valójában nincs lelkiismeret ébresztő igény, ezért nem is érdemes ezt tovább gondolkodni annál, minthogy a média micsoda ordítóan életellenes információkkal traktál? Vagy igazából nincs is konkrét szándék, az alkotók Ezt Ránk csak gondolat ébresztés reményében szórják?

Nem mi leszünk azok, akik ezeket a kérdéseket megválaszolják, ugyanakkor mi vagyunk az élő mementói annak a ténynek, hogy a darab sokrétűen képes hatni. A remek alakításoknak, a jól megírt összekötő szövegeknek, a piszkosul jól megragadott karaktereknek köszönhetően a nézők térdüket csapkodva dőlhetnek saját kardjukba, vagy megállapíthatják keserédes sóhajok közepette, hogy hát igen, ilyen ez a magyar valóság. És még ilyenebb a magyar média.

És hogy kell-e mindEz Ránk? Mi azt gondoljuk, hogy igen. Kell. 

A kritikus gondolkodás az egyetlen pajzs, ami megóv minket attól, amikor nap nap után mindEz, amivel e remek színész, illetve alkotóközösség szembesít, tényleg Ránk boruljon.

- Répási Évi



EztRád!

zenés alternatív társadalomkritika

Nézőművészeti Kft és a Szkéné közös előadása

rendező: SCHERER PÉTER


Legközelebbi előadás: december 13. 19:00
A részletekért látogasson el a Szkéné Színház weboldalára!

---

Fotó: Mészáros Csaba


powered by Blogger | WordPress by Newwpthemes | Converted by BloggerTheme