Roger Waters - A FAL koncertfilm
Szeptember 29-én Roger Waters személyes hangvételű A FAL című koncertfilmje „élvez” majd világpremiert. A zenész, aki elmondhatja magáról, hogy már ötven éve teszi, amit kell, egyre magasabb szinten. És az ember, akinek már a karrierje elején sikerült világhírnévre szert tennie a Pink Floyd által, amelynek lángját azóta sem hagyta kialudni.
Nem véletlen ez a cím, utalván a THE WALL albumra, a benne (is) élő szimbólummal, mely a világot tönkretevő rendszerekre vonatkozóan.
A zenei munkásságát, így a felcsendülő dallamokat a koncerten is használt képeken, egyéb vizuális megoldásokon át az előadásmódig, mindent áthatnak az emlékei, és az ebből következő háborúellenessége.
Őszintén szólva a film felénél, bizonyos jeleneteknél (főleg az elbeszélő részek alatt) belegondoltunk, hogy mennyire kemény lehet ilyen terhekkel leélni egy életet, és úgy végigvinni egy karriert, hogy majd' minden egyes megmozdulása erről szól, vagy ebből a fájó dologból táplálkozik. Nem beszélve arról, hogy ez a következő generációkra is rányomja a bélyegét, akik úgy nőnek fel, hogy apu mindig erről mesélt, és minden nap ilyen jellegű számokon, képeken, előadásokon dolgozik.
Ez itt meg az előzetes.
Vagy később a nagypapa, aki kiviszi a saját nagypapája sírjához az unokáit, hogy elmesélje, felmenőjük az első világháború áldozata lett. És nem csak ő, hanem hozzá hasonlóan nagyon sok más, ártatlan ember. Ez nyilván borzalmas, és értjük, hogy mire szeretné felhívni az emberek figyelmét, ahogy azt is, hogy miért fogott ekkora munkába, hogy egy ilyen látványvilággal rendelkező, gigantikus koncertet összehozzon.
De az a kérdés futott át az agyunkon, hogy vajon ez mennyire nyomja meg a gyerekei, unokái lelkét, és hogy vajon mikor fog ez annyira kikopni a mindennapjaikból, hogy mondjuk, egy évben csak kétszer kerüljön elő az elbeszélések során, hogy mi történt anno a rokonokkal. Félreértés ne essék, nem bírálni szeretnénk a jelenséget sőt, több ilyen zenész, vagy más híresség kellene erre a világra, akik képesek felhívni a figyelmet a hasonló kardinális problémákra. Náluk nem csak a kreativitás, hanem a lehetőség, a pénz, és egyéb kapcsolatok is megvannak, hogy nagyot tudjanak 'robbantani' több százezer ember érzékszervein keresztül.
135 percig fogja a főbb érzékszerveinket igénybe venni a világ leglátványosabb produkciói közé sorolt THE WALL Live világturné, amit hihetetlenül kimagasló 4K/Dolby Atmos technikával rögzítettek a 2010-2013-as turné során.
Bizonyos viszonylatban road movie-naknak is nevezhetjük azt a részét, anikoron is körbejárja a fájó pontokat a világban (temetők) és közben múltidéző emlékképekkel és tényekkel tarkítja elbeszélései sorát. Közben szép tájakon barangolhatunk, hol az egyik barátjával karöltve, hol az unokáival, ébár legtöbbször csak egymagában mesél a múltról, és a mérhetetlen mennyiségű emberáldozatról a különböző rendszereknek, vezetőknek köszönhetően.
Hidegrázós a képi és zenei világa is. Néhol még könnyezni is ér. Aki egy ilyen koncertélményt átél, az biztos, hogy soha életében nem felejti el. Ezért külön hálával tartozunk Roger Watersnek, hogy lehetővé tette ezzel a filmmel, hogy mindenki részese lehessen ennek a fantasztikus produkciónak egy kényelmes mozi székből. Olyan szögekből való látvánnyal kápráztat el, amit koncerten, nézőként soha nem láthattunk volna.
Így hát nincs más hátra, mint hogy 29-én irány a mozi!
-Szuszu