Réges-régen, még nagyapáink idejében történt, hogy az emberek olyan vámpírokról fantáziáltak, amelyek molekulányi mértékben sem voltak romantikus lelkek, s legfeljebb akkor csillogtak, ha a kaszabolás közepette rájuk borult a csillámpult. Ezek a különös éjszakai teremtmények meghátrálásra kényszerültek Stephenie Meyer könyveinek hatására, úgy tűnt, hogy a kortárs képzelgésben a vérszomjas, kegyetlen teremtmények helyét kíméletlenül átvették az állatvéren tengődő, jólelkű, civilizált „fél-éjszakai” lények. Aztán jött Chuck Hogan és Guillermo del Toro kart karba öltve…